Ányos Pál: Kónyinak
Kónyinak
| Elhagytam már Budát lármás piacával, |
Komáromba jöttem Zefir futásával,
Hol egy szüz mosolyog Márs koszorujával.
| Itt fekszem Muzsáim kegyes karjaira, |
Itt tekéntek Cyprus tündér partyaira,
Hol Dámon felelget Lisis jajjaira.
| Elmegyek azután Duna mellyékére; |
S mintha emlékezne Trója veszélyére,
Mosolyog s kegyesség ül ráncos képére
| Az hajók csendessen usszák uttyaikat, |
S kirakván a révbe gondos javaikat,
Vig áldozatokkal töltik oltárokat.-
| Igy vitte régenten Áthénás kincseit, |
Igy küldözi most is napkelet gyöngyeit,
Mellyel kápráztattya világ gyermekeit.
| Jőjj velem, barátom, Diogen házában, |
S megfontolván mindent világ piacában,
Mondgyuk, hogy mulandó s semmiség magában.
Komárom, 11-dik September 1779.
