Ányos Pál: Mészáros Ignác urnak
Utánnod sohajtok Buda bércekéről, |
Nyögve énekelnek Lajos esetéről,
Kinek most ciprusok nőnek teteméről!
Nálunk már Minerva ledőlt könyökére, |
Küldi tanitványit honnyok nézésére,
Házát bagolyának bizván őrzésére.
Te azonban arany kerted árnyékában, |
Gyönyörködsz szérüdön asztagid számában,
Kik mint tornyok állnak Babilon várában.
Tudom, most Márónak mezei sipjával |
Melly reád mosolyog, s kegyes orcájával
Áldgya udvarodat a bővség szarvával.
Néha pedig elmész Párizs vidékére, |
Nevetve tekéngetsz éltek esetére,
Mellyet a szerencse hányt, vetett kedvére.