Arany János: PÁRVIADAL
PÁRVIADAL
Paulo majora canamus
Asszonyért nem méltó vívni,
Ha nem az már, olyanért meg
| Mert, ha tiszta, nincs is ok; |
| Egy lövet port szánni sok. |
| Amit erről álmodám, |
| Az sem tréfa-dolog ám: |
| Elmesélem, hogy más ember |
| Hadd okuljon a csodán. |
Meneláosz hősöm neve;
S amit ő írt, nem is adnám
| Róla írt volt már Homér, |
| Ezer ilyen álomér'; - |
| De az álom, ész ne'kül, |
| Mindent össze-vissza csűr, |
| Hogy jelen, mult és jövő közt |
| Semmi hézag, semmi űr. |
Meneláosz nője szép volt,
De Paris után bolondult,
| Ám nevezzük így: Helén, |
| (Csak a várost értem én): |
| Drága köntös, pipere, |
| Csalta onnan: "jöjj! gyere!" |
| Addig csalta, egyszer arra |
| Fordult férje szekere. |
S minthogy ott nem a "jó erkölcs
Uralkodnak: hanem olló,
| És isteni félelem" |
| Csipke, rojt, cafrang, selyem: |
| És ott mindez eladó: |
| Minden asszony "mutató" ; |
| Ezer nézi: nő, ruháját, |
| Magát utca-koptató. |
Nő birál, csodál, irígyel,
Férfi angyalt-mit fecseg, de
| Tanul, gunyol és nevet, |
| Gondol aztán egyebet. |
| S ki ne vágynék a deli |
| Szép Parisnak tetszeni? |
| Nőben épen megfordítva |
| Voln' természet-elleni. |
Hát Helén ne tudná, hogy - mint
Úgy tapad rá sok rejtett vágy,
| Köntös farkán por, szemet, |
| Úgy vonszol minden szemet? |
| "Hadd söpörjön! hisz selyem; |
| Hadd tapadjon! leverem!" |
| A királylány így von "arany- |
| Folyosót" * - azt képzelem. |
A népmesében. - A. J.
S már az útca sem elég tág:
Idehordva szőr-, selyem-rongy,
| Hadd nyiljék meg a szalon; |
| Üveg, forgács, drága lom. |
| S minden, amit nézni kell; |
| Miben ész s kéz remekel, |
| Hogy divatnő csóka-fészkét |
| "Fényesnek" tüntesse fel. |
Meneláosz e zsibvásárt
Ő is beáll "műértőnek";
| Győzi kinccsel - hisz király; |
| Rendel, választ és birál; |
| Lássa meg, ha jő, Paris, |
| Hogy izlése volt, van is: |
| Mikor nőjét választotta, |
| S most egyéb dologban is. |
Már kitűzve a hét' napja,
Amikor Parist "fogadja
| Nap' órája-ideje, |
| Monsieur Ménélas s neje." |
| Pontban (illőt késve) jő |
| A madame és monsieur; |
| (Mert az is van: hol Paris jár. |
| Hogy' maradna el a nő?) |
Bók, köszöntés megtörténik
S megindul a nyelv-ballet tánc.
| Mindkét részről comme il faut, |
| Lábujjhegyen jár a szó; |
| A társalgás kellemes, |
| Fürge, finom, szellemes; |
| Drága szőnyeg: a fonája |
| Sem lehet más, mint nemes: |
Másszor őket látja "otthon"
És ez így foly, váltva, mindig
| Vendégül monsieur s madame; - |
| (Ha ugyan jól álmodám) |
| Így foly télen, tavaszon, |
| Ameddig tart a saison; |
| Meneláosz mondja végre: |
| "Közelebb elútazom." |
De "királyok" szándokát is
Meneláosz homlokában,
| "Boldog isten birja" lám! |
| Kétfelől, az oldalán, |
| Támad olyan valami, |
| - Röstelem is mondani - |
| Mint bakőznek, ha tavaszra |
| "Címert" készül hajtani. |
Üt szeget mindjár' fejébe,
Majd gyanít, sejt, elborítja
| Tompán bámul, hogy mi a? |
| Sötét melancholia. |
| Érzi, hogy nő két kis ág, |
| De tükörből mit se lát; |
| Ő nem látja, csak tapintja - |
| Nem tudom, más? a világ? |
Csak tapintja, tapogatja,
Széles körben felkanyarul,
| Amint homloka fölé |
| Mint a lombár ököré. |
| Dühös érte: "nem türöm! |
| Monsieur Parist megölöm! |
| Ezt az izét a fejemről |
| Az ő testén letöröm!" |
Most tíz évi harc - - Bocsáss meg,
Azt nekem leénekelni
| Homér apánk szelleme! |
| Másik tíz év kellene: |
| Hol leszek én akkor ám!... |
| Hadd fuvom el, szaporán; |
| Csak jól végződjék az affaire. |
| Mindegy, későn, vagy korán. |
Küldené hát bajsegédit,
(Bárha még majom korunkból
| Ez rövid harc és modern, |
| Maradt józan elve fenn: |
| Tegyenek az okosok |
| Fejjel úgy, mint a - kosok: * |
| Akkor a szűz becsületről |
| Tisztul minden seb, mocsok.) |
Lásd a szerecsen párbajt leírva s rajzolva valamelyik képeslapban. - A. J.
Küldené, mondom, segédit,
(Van bizony, de hogy' szerezte,
| De bizonyitéka nincs, |
| Földerítve még a' nincs.) |
| Szerencsére jő Paris; |
| Összenéz a két "hamis", |
| Össze is mosolyg: de hátul |
| Suhog a szíj, csattan is. |
Meglevén a "casus belli"
Méltó az ős "majom-elvhez")
| (Ez művelt kor divatja, |
| Szentesítve a csata. |
| Kupak-tanács egyre tart; |
| Kérdik: pisztoly-é, vagy kard? |
| Meneláosz nagyot gondol |
| És sötéten mondja: - szarv! |
Ez bolond!... álomnak is... de
Már csak így kell e kalandnak
| Kérem:"aegri somnia", |
| Valahogy lefolynia; |
| S ha Paris vagy embere |
| (Nincs hasonló fegyvere) |
| Kifogást tesz: vívjon karddal; |
| Mit törődöm én vele! |
Kinek szarvat ád az isten,
A komort * is hajtja mindjár'
| Vívni ösztönt is nyere; |
| Tülkölődzés ingere. |
| Meneláosz vére forr, |
| S mint Nabuchodonozor |
| Áll ki, ahogy meg volt szabva |
| Az idő s hely: hol? mikor? |
Így nevezik a fiatal bikát vagy bikás ökörtinót. - A. J.
De Paris nejét küldé csak -
Hogy' szaladt meg a csatából,
| (Hisz' Homér is dalolá: |
| Egyenest az ágy alá;) |
| Szívességből a madame |
| Megteszi, de kölcsön ám, |
| Holmi apró elnézésért, |
| A multban, és ezután. |
Úgy láttam, mint most... azaz jól
Vörös plaidban s parasollal
| Láttam szembehunyva is, |
| Hogy állt ki madame Paris. |
| A királyt riasztja: hők! |
| Az dühében vágtat, bőg: |
| S ne vón' ott a Vendőme-oszlop |
| Megsiratnák, drága nők! |
Madame oly ügyes ugrással
Hogy Meneláosz úr annak
| Terem az oszlop mögé, |
| Törzsökén szarvát szegé. |
| "Becsületem mentve!" mond, |
| "Enyim a vivó porond!" - |
| S haza indul és Helént is |
| Haza viszi - a bolond! |
De azért tört szarva könnyen,
Mind' tapintja, s hallgatódzik:
| Mert alul nő új kis ág; |
| Mit szól már most a világ? |
| A világ - üt gúnykacajt, |
| Pletykaszót pletykára hajt; - |
| Szép Helén meg könnyü szívvel |
| Mondja el a - "kutyabajt"! |
(1877 okt. 4)
