Arany János: TENGERI - HÁNTÁS
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa, |
Tovanyúlik rémes árnya; |
S körül űli a tanyáknak |
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel, |
Lakodalma lesz az ősszel. |
- Tegyetek rá! hadd lobogjon: |
Te gyerek, gondolj a tűzzel. |
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni: |
Napon égni, pirosodni, |
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! - |
Derekának hajladozni. |
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes, |
Kerek arca, maga mellyes, |
- Teli a hold, most buvik fel - |
Az egész lyány ugyan helyes. |
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri? |
Furulyája mindig sí-ri, |
- Aha! rókát hajt a Bodré - |
Dalos Esztert úgy kiséri. |
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok, |
Odahagyta kis tanyájok' |
- Töri a vadkan az "irtást" - |
Ne tegyétek, ti leányok! |
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek, |
Ha alusznak más cselédek?... |
- Soha, mennyi csillag hull ma! - |
Ti, leányok, ne tegyétek. |
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri, |
Maga halvány, dala sí-rí: |
- Nagy a harmat, esik egyre - |
Csak az isten tudja, mér' rí. |
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt, |
Szive sóhajt - csak egy vágyat: |
- De suhogjon az a munka! - |
Te, halál, vess puha ágyat. |
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki: |
Temetőbe költözött ki; |
- Az a Lombár nagy harangja! - |
Ne gyalázza érte senki. |
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe |
Rossz időbe', jó időbe': |
- Kuvikol már, az ebanyja! - |
"Itt nyugosznak, fagyos földbe." |
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze, |
Dalos Eszti hangja közte, |
- Ne aludj, hé! vele álmodsz - |
Azt danolja: "gyere! jöszte!" |
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri, |
Feje szédűl: mi nem éri?... |
- Tizenkettőt ver Adonyban: |
Elég is volt ma regélni.- " |
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben |
Repül egy nagy lepedő fenn: |
Azon ülve muzsikálnak, |
Furulyálnak, eltünőben. |