Arany János: HORATIUSBÓL
Carm. III. 3.
Sem rosszra késztő honnosi vad heve,
Sem rátörő kényúrnak arca
Lelki zavarba nem ejt, sem Auster,
Sem Jupiter nagy, mennykövező keze:
Mind e világ bár rá szakadjon,
Őt remegéstelen éri romja.
Bolygó Herakles fényes egekbe tört...
Carm. I. 13.
Háromszor, vagy azon felül, |
És amely szerelem-viszályt |
Carm. I. 17.
Hevét kerűlhedd, s téoszi lantodon
Zenghetd az egy férjért sovárgó |
Pénelopét s habi tünde Circét. |
Szürcsölheted; hol sem Szemelé fia
Márssal csatáit nem zavarja |
Össze, se' a cselefendi Cyrust |
Tartózkodatlan rád tegye a kezét
S letépje a pártát hajadról, |
S köntösöd, a neki mitse vétőt. |
"Nincs a föld hátán boldog, csak a városi". úgymond.
Carm. III. 5.
(Mellyel inkább bár fene perzsa veszne!),
Hallja küzdelmink az apák bünéből
Gyér fiatalság.
Carm. I. 26.
... fűzz virágot, |
Kedveskedésim...
Carm. I. 33.
Innen a csúcsokat |
Felszedi és amodább lerakja.
Carm. I. 17.
Lucrétilemmel s óvja gidáimat
Az égető nyárnak hevétől |
S őszi napon az erős szelektől. |
Gyakran az égető |
S ősz idején |
Carm. IV. 3.
Kit te, Melpomene, szelíd |
Azt nem hirdeti Iszthmuszon |
Célhoz nem viszi gyors lova. |
Carm. I. 33.
Kedves nyűgbe vetett Myrtale szolgalány.
Carm. I. 18.
Varus, először is