Arany János: 9
9
Utolsó volt a dobbanás:
Elhallgatott a kalapács.
A börtön kész, hová a lég
S leány meghalni záraték.
"Igy!" mond az ősz "élj, míg lehet,
Mig lekönyörgöd vétkedet;
Elődeim sírboltja szent:
Te sem viendsz beléje szennyt."
Szól, és hideg vonásiban
Kevély bűn méltósága van:
Hiú dölyffel takarja még
A poklot, mely keblében ég.
Akarja hinni, hogy lemosta
Ama képzelt gyalázatot,
Mely ősz fejére hozatott,
Gyalázatos tettének mocska,
S elégtételt vön és adott!
És, mint ki jól végezte dolgát,
Indúl a termet hagyni el,
Midőn árnyék megől a szolgák
Kárhoztató morajja kel.
Az eddig néző s hallgatag
Várnépe zúgásra fakad,
Itt-ott a zúgásból pedig
Merész vádhang emelkedik.
Felháborult vérök vad láza
A fegyelem nyűgét lerázza;
Mind hangosabb, mind hangosabb.
Merészebb és haragosabb
Lesz a természet szózata
S emberiség irtózata!
"Való tehát? nem csak ijesztés?"
"Szörnyű dolog! mi látjuk ezt, és -"
"Pajtások, ezt elnézni bűn!
"Uram, harminc év óta hűn
Szolgáltalak, de - " "Hát ki mer?"
"Én is merek, ha lesz kivel!"
"Én is - mi is - mind " Ám kivont
Karddal Szunyog közéjök ront:
"Ha! szolga nép, hitvány salak,
Utamba állsz; kiszórjalak?
Tisztulj! különben fegyverem
Rossz véreddel bekeverem."
Ekkép üvölt és mint veszett
Farkas, midőn nyájnak esett,
Akit elől-utól talál,
Jutalma seb - itt-ott halál.
Az ellenállók száma fogy:
Csapás elől, csapás alatt
Sok elfut és sok összerogy:
A zaj tovább; tovább halad
S az elhagyott boltban csak a
Világtalan, bús éjszaka
S egy-két halálhörgés marad.
Elhallgatott a kalapács.
A börtön kész, hová a lég
S leány meghalni záraték.
"Igy!" mond az ősz "élj, míg lehet,
Mig lekönyörgöd vétkedet;
Elődeim sírboltja szent:
Te sem viendsz beléje szennyt."
Szól, és hideg vonásiban
Kevély bűn méltósága van:
Hiú dölyffel takarja még
A poklot, mely keblében ég.
Akarja hinni, hogy lemosta
Ama képzelt gyalázatot,
Mely ősz fejére hozatott,
Gyalázatos tettének mocska,
S elégtételt vön és adott!
És, mint ki jól végezte dolgát,
Indúl a termet hagyni el,
Midőn árnyék megől a szolgák
Kárhoztató morajja kel.
Az eddig néző s hallgatag
Várnépe zúgásra fakad,
Itt-ott a zúgásból pedig
Merész vádhang emelkedik.
Felháborult vérök vad láza
A fegyelem nyűgét lerázza;
Mind hangosabb, mind hangosabb.
Merészebb és haragosabb
Lesz a természet szózata
S emberiség irtózata!
"Való tehát? nem csak ijesztés?"
"Szörnyű dolog! mi látjuk ezt, és -"
"Pajtások, ezt elnézni bűn!
"Uram, harminc év óta hűn
Szolgáltalak, de - " "Hát ki mer?"
"Én is merek, ha lesz kivel!"
"Én is - mi is - mind " Ám kivont
Karddal Szunyog közéjök ront:
"Ha! szolga nép, hitvány salak,
Utamba állsz; kiszórjalak?
Tisztulj! különben fegyverem
Rossz véreddel bekeverem."
Ekkép üvölt és mint veszett
Farkas, midőn nyájnak esett,
Akit elől-utól talál,
Jutalma seb - itt-ott halál.
Az ellenállók száma fogy:
Csapás elől, csapás alatt
Sok elfut és sok összerogy:
A zaj tovább; tovább halad
S az elhagyott boltban csak a
Világtalan, bús éjszaka
S egy-két halálhörgés marad.
