Babits Mihály: A HÉT ÖREG
A HÉT ÖREG
Óh, nyüzsgő város, óh, álmokkal teli város!
Hol fényes nappal is szellem les útadon.
Mindenütt rejtelem szivárg és szétsugároz
sürüdben, nedv gyanánt, te óriás vadon!
Hol fényes nappal is szellem les útadon.
Mindenütt rejtelem szivárg és szétsugároz
sürüdben, nedv gyanánt, te óriás vadon!
Egy reggel, amikor a bús utcán a házak,
melyeket aznapon a köd még nőttetett,
játszották partjait egy szürke áradásnak,
s mint zord szinészhez ép találó díszletek,
melyeket aznapon a köd még nőttetett,
játszották partjait egy szürke áradásnak,
s mint zord szinészhez ép találó díszletek,
mindent elleptek a szennysárga párafoltok,
borús beszédben únt lelkemmel, mentem én,
mely minden ideget hős módra csöndbe fojtott,
a szekér-rázta út sivatag peremén.
borús beszédben únt lelkemmel, mentem én,
mely minden ideget hős módra csöndbe fojtott,
a szekér-rázta út sivatag peremén.
Egyszerre egy öreg, ki úgy tükrözte vissza
csúf, sárga rongyain az esős ég szinét,
hogy markába dusan hullt volna alamizsna,
ha nem látták volna fényes, gonosz szemét,
csúf, sárga rongyain az esős ég szinét,
hogy markába dusan hullt volna alamizsna,
ha nem látták volna fényes, gonosz szemét,
tűnt elém. Homlokán két jégcsap nyúlt előre,
úgy nézett. Tán maró epét ivott szeme.
És oly vadul meredt szakálla hosszu szőre,
minthogyha a Judás csuf állán lengene.
úgy nézett. Tán maró epét ivott szeme.
És oly vadul meredt szakálla hosszu szőre,
minthogyha a Judás csuf állán lengene.
Nem hajlott volt, hanem törött; mivel gerince
lábával pontosan derékszöget vetett;
és lógó nagy fejét, s bús botját is tekintve
olyan volt, oly sután s ügyetlen lépkedett,
lábával pontosan derékszöget vetett;
és lógó nagy fejét, s bús botját is tekintve
olyan volt, oly sután s ügyetlen lépkedett,
mint egy beteg zsidó, bús háromlábu állat;
vad orcán nem közöny, de gyűlölet nyoma;
cipője rongyosan hóba és sárba mállott;
ment bőszen, mintha csak holtakat tiprana.
vad orcán nem közöny, de gyűlölet nyoma;
cipője rongyosan hóba és sárba mállott;
ment bőszen, mintha csak holtakat tiprana.
Utána épolyan: szem, szőr, bot, háta, rongyok...
Vonás sincs rajt uj: egy pokolból született,
jött, s így haladtak e százéves szörnyü roncsok
idegen cél felé, iker kisértetek.
Vonás sincs rajt uj: egy pokolból született,
jött, s így haladtak e százéves szörnyü roncsok
idegen cél felé, iker kisértetek.
Mily bolond vakeset alázott így meg engem?
Mily összeesküvés zsákmánya lettem én?
Hétszer olvastam ott, míg bús-borzongva mentem,
e baljós öreget újra az út kövén.
Mily összeesküvés zsákmánya lettem én?
Hétszer olvastam ott, míg bús-borzongva mentem,
e baljós öreget újra az út kövén.
A nyolcadik talán halálom hozta volna.
Zord Phönix, bús iker - látás, mely gúnnyal öl,
ön apja és fia, sors-sokszorozta forma...
- De elfordultam e pokol-menet elől.
Zord Phönix, bús iker - látás, mely gúnnyal öl,
ön apja és fia, sors-sokszorozta forma...
- De elfordultam e pokol-menet elől.
Rémült részeg gyanánt, ki duplán lát, futottam
haza és zártam el szobámnak ajtaját
zavartan, lázasan, betegen, megrogyottan;
lelkem a képtelen Rejtelem járta át.
haza és zártam el szobámnak ajtaját
zavartan, lázasan, betegen, megrogyottan;
lelkem a képtelen Rejtelem járta át.
Az ész hiába vélt kormányt ragadni; ócska
rudját a zivatar széttörte könnyeden;
és lelkem táncra kelt, táncra, szegény hajócska,
árbóc nélkül, egy zord, parttalan tengeren.
rudját a zivatar széttörte könnyeden;
és lelkem táncra kelt, táncra, szegény hajócska,
árbóc nélkül, egy zord, parttalan tengeren.
