Babits Mihály: A VÁMPÍR
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek
légy átkozott! légy átkozott!
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:
ezt adták nékem válaszul:
"Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!"