Babits Mihály: AZ ÖRVÉNY
- Óh jaj, minden gödör! - a vágy, a szó, a Törvény
s a Tett is! S hajamon, mely feláll, égre törvén,
úgy érzem, átszalad a félelem szele.
kietlen némaság megejtő, vad tere;
éjjeleim vásznát az Úr himzé tele:
bámúlok bölcs keze sok lázas, tarka szörnyén.
hol lelkünk mélybe hull s ki tudja, hova jut?
Végtelen les felém minden ablaknyiláson.
kíntalanságodat irígyli, semmiség!
- Óh csak a Számok és Lények honát ne lássam!