Babits Mihály: KÁR...
Sisiphus bátorsága kéne:
de a bátorság is mit érne?
A munka nagy, a nap rövid.
magányos sír felé kopog
szivem, mint fátyolos dobok,
halottas induló szavával.
csákány, fúró hozzá nem ér,
feledve aluszik magában
bús-bujva hinti sok virág
mélységes és messze magányban.