Babits Mihály: BOLDOGSÁGOM
BOLDOGSÁGOM
San Marco száz galambját látom újra,
délelőtt nyugszik a csendes téren.
S a hüsből játszva küldök légiútra
dalokat - ők galambjaim nekem
hogy még egy rimet tüzzek tollukba
- óh, boldogságom!
délelőtt nyugszik a csendes téren.
S a hüsből játszva küldök légiútra
dalokat - ők galambjaim nekem
| majd ujra visszakiáltom, |
- óh, boldogságom!
Csendes meny fényes kék selyem oromja,
hogy véded, lengve a tarkás tetőt,
melynek lelkét kiinnám egy huzomra,
ugy szeretem, félem és irígylem őt
Nem mondom meg, szemem paradicsomja!
- óh, boldogságom!
hogy véded, lengve a tarkás tetőt,
melynek lelkét kiinnám egy huzomra,
ugy szeretem, félem és irígylem őt
| kiiszom - s tán visszaokádom? |
- óh, boldogságom!
Merev torony, mily oroszlánharaggal
törsz fel nyugodtan, győzelmeshegyü!
A teret túlkiáltod mélyebb hanggal -.
te vagy talán itt az accent aigu?
selyem-lágy kényszer kötöz itt szalaggal
- óh, boldogságom!
törsz fel nyugodtan, győzelmeshegyü!
A teret túlkiáltod mélyebb hanggal -.
te vagy talán itt az accent aigu?
| Engem, mint téged, látom |
- óh, boldogságom!
El a zenével! Hadd előbb az árnyak
sötétén nőjön barna, langyos éj!
Kora nap ez zenének, nem szikráznak
még rózsafényben arany ék, szegély.
sok dalnak és magányos bolyongásnak
- óh, boldogságom!
sötétén nőjön barna, langyos éj!
Kora nap ez zenének, nem szikráznak
még rózsafényben arany ék, szegély.
| Sok a nappal még a világon, |
- óh, boldogságom!
