Babits Mihály: DÉLEN
Vendégül hítt meg egy madár,
Madárfészekbe szunyókázom,
És kihintázom fáradságom -
Hol vagyok hát? - Ah, messze már!
Bíbor vitorla száll azon.
Torony, kikötő, szirt, idillek
Bárány béget, fügefa billeg -
Gyermekdél, fogadj nyájason!
Az ember német lesz s nehéz
Emeljen - mondom én a szélnek -
Madárral versenyútra kélek
Utam tengerbe, délbe vész!
Nagyon korán célt vet felém,
Megtanultam a röpülést ma,
Most uj életre, uj játékra
Érzek vért, nedvet, kedvet én!...
Bolond, ki egyedül dalol!
Ma én is nektek dalolok dalt,
Madárkák, körülállhattok majd
Csöndben fülelve lomb alól!
Játéktok mintha szerelemre
Ingerlene, csábítana...
Északon - szégyenkezve vallom
Szeretőm vén volt, csúnya asszony;
Az Igazság volt e banya!