Babits Mihály: A HAZATÉRÉS
A HAZATÉRÉS
RÉSZLETEK
5
Viharos, nedves éjjel
Az ég csillagtalan;
Az erdőn, zugó fák közt
Járok csöndben, magam..
Viharos, nedves éjjel
Az ég csillagtalan;
Az erdőn, zugó fák közt
Járok csöndben, magam..
Ragyogni látom távol
A bús erdészlakot,
De nem megyek feléje:
Ma kellemetlen ott.
A bús erdészlakot,
De nem megyek feléje:
Ma kellemetlen ott.
Nagy bőrkarosszékén ül
Szegény vak nagymama:
Merev, hideg, szoborként,
Nincs senkihez szava.
Szegény vak nagymama:
Merev, hideg, szoborként,
Nincs senkihez szava.
A rőt erdészfiú föl
S le káromkodva jár;
Puskáját falra dobja
S kacag dühébe már.
S le káromkodva jár;
Puskáját falra dobja
S kacag dühébe már.
S lenét a szép fonólány
Könnyel nedvezte be -
Vonítva simul hozzá
Az apja borzebe.
Könnyel nedvezte be -
Vonítva simul hozzá
Az apja borzebe.
6
Midőn rózsám családját
Találtam utamon,
Kis húga s apja s anyja
Megismert nyájasan.
Midőn rózsám családját
Találtam utamon,
Kis húga s apja s anyja
Megismert nyájasan.
Elkérdezgettek rólam,
De mondták ők is ám:
Nem változtam nagyon meg,
Csak arcom halavány.
De mondták ők is ám:
Nem változtam nagyon meg,
Csak arcom halavány.
Kérdeztem én is nénit,
Bácsit, pajtásokat,
Meg azt a kiskutyát, mely
Oly kedvesen ugat.
Bácsit, pajtásokat,
Meg azt a kiskutyát, mely
Oly kedvesen ugat.
Rózsám is kérdezém, ki
Férjhez ment azalatt;
Azt mondták: épen várja
A gólyamadarat.
Férjhez ment azalatt;
Azt mondták: épen várja
A gólyamadarat.
Örömmel gratuláltam,
S selypítve kedvesen
Kértem: mondják meg néki:
Szivből tiszteltetem.
S selypítve kedvesen
Kértem: mondják meg néki:
Szivből tiszteltetem.
"Azóta megnőtt nagyra -
Szólt közbe kishuga -
És a Rajnába fuladt
A kedves kiskutya."
Szólt közbe kishuga -
És a Rajnába fuladt
A kedves kiskutya."
Hasonlít kedvesemre,
Kivált mikor nevet:
A szeme olyan, mint az,
Mely engem tönkretett.
Kivált mikor nevet:
A szeme olyan, mint az,
Mely engem tönkretett.
7
Halászkunyhóba ültünk,
Nézvén a tengerárt -
Megjött az esti köd már
És a magasba szállt.
Halászkunyhóba ültünk,
Nézvén a tengerárt -
Megjött az esti köd már
És a magasba szállt.
Lassankint fényes lett a
Világitótorony -
Még egy hajócska bolygott.
A messzi habokon.
Világitótorony -
Még egy hajócska bolygott.
A messzi habokon.
Elmondtuk a hajósnak,
Milyen rossz élte van,
Viz-ég, öröm s aggály közt
Lebeg minduntalan.
Milyen rossz élte van,
Viz-ég, öröm s aggály közt
Lebeg minduntalan.
Fölhánytunk távol partot,
Delet és északot,
S mily furcsa nép és furcsa
Szokások vannak ott.
Delet és északot,
S mily furcsa nép és furcsa
Szokások vannak ott.
Gangesznál fény meg illat,
Minden fa magasra nőtt,
S szép emberek csöndesen
Térdelnek a lótusz előtt.
Minden fa magasra nőtt,
S szép emberek csöndesen
Térdelnek a lótusz előtt.
Lappónia népe törpe,
Nagyszáju, laposfejű, vad,
Ott guggol a tűz körül és süt
Nyifogva, nyafogva halat.
Nagyszáju, laposfejű, vad,
Ott guggol a tűz körül és süt
Nyifogva, nyafogva halat.
A lánykák ránk figyeltek -
De végre szónk elállt -
Már a hajót se láttuk;
Homály borult le ránk.
De végre szónk elállt -
Már a hajót se láttuk;
Homály borult le ránk.
8
Te szép halászleányka,
Hajtsd partra csolnakod,
Jőjj hozzám, ülj le mellém,
Kezem kezedbe fogd.
Te szép halászleányka,
Hajtsd partra csolnakod,
Jőjj hozzám, ülj le mellém,
Kezem kezedbe fogd.
Fejecskéd tedd szivemre,
S ne félj olyan nagyon,
Hisz bátran evezel te
Zugó tengerhabon.
S ne félj olyan nagyon,
Hisz bátran evezel te
Zugó tengerhabon.
A szívem, mint a tenger:
Van rajt apály, dagály
S a buvár, rejtve mélyén
Még gyöngyöt is talál.
Van rajt apály, dagály
S a buvár, rejtve mélyén
Még gyöngyöt is talál.
9
Feljött a hold, a fényes,
Ragyognak a habok,
Karomban ő, az édes
És szivünk úgy dobog.
Feljött a hold, a fényes,
Ragyognak a habok,
Karomban ő, az édes
És szivünk úgy dobog.
Szép gyermekem átölelve
A parton heverek:
"Miért hallgatsz szélzörejre?
Kacsód miért remeg?"
A parton heverek:
"Miért hallgatsz szélzörejre?
Kacsód miért remeg?"
"Az nem a szél zöreje,
Sellők dalolnak ott:
Nővéreim ők, kiket be-
Nyeltek a vad habok."
Sellők dalolnak ott:
Nővéreim ők, kiket be-
Nyeltek a vad habok."
27
Az évek jönnek-mennek,
Kivész a nemzedék -
De akkor is fog élni
Szívem szerelme még,
Az évek jönnek-mennek,
Kivész a nemzedék -
De akkor is fog élni
Szívem szerelme még,
Ha még láthatlak egyszer,
Előtted térdre rogyom,
S halón sóhajtok hozzád:
"Imádom önt, asszonyom!"
Előtted térdre rogyom,
S halón sóhajtok hozzád:
"Imádom önt, asszonyom!"
29
Miért e magányos könnycsepp?
Zavarja tekintetem
A régi-régi időkből
Maradt a szememen.
Miért e magányos könnycsepp?
Zavarja tekintetem
A régi-régi időkből
Maradt a szememen.
Sok fényes testvérkéje
Már mind-mind szertefolyott
A búmmal és örömömmel,
Mit az éj, meg a szél lemosa.
Már mind-mind szertefolyott
A búmmal és örömömmel,
Mit az éj, meg a szél lemosa.
A két kék csillag is már
Előttem a ködbe hull,
Amely a szívembe mosolyogta
Azt az örömöt meg a bút.
Előttem a ködbe hull,
Amely a szívembe mosolyogta
Azt az örömöt meg a bút.
Ah! puszta lehelletként már
Szerelmem is elfolyik -
Te régi, magányos könnycsepp,
Folyj el te is akkorig!
Szerelmem is elfolyik -
Te régi, magányos könnycsepp,
Folyj el te is akkorig!
33
Liliomfehér kacsódat
Bár még egyszer csókolhatnám
S csendesen zokogva bus
Bús szivemre rátehetném!
Liliomfehér kacsódat
Bár még egyszer csókolhatnám
S csendesen zokogva bus
Bús szivemre rátehetném!
Szép szempárod ibolyáit
Éjjel-nappal látom én
S egyre kínoz: mit jelenthet
Két nagy édes kék talánya?
Éjjel-nappal látom én
S egyre kínoz: mit jelenthet
Két nagy édes kék talánya?
39
Minden városban megkérdezték
A napkeleti szent királyok:
"Mely ut visz erre Betlehembe
Ti kedves ifjak, ifju lányok?"
Minden városban megkérdezték
A napkeleti szent királyok:
"Mely ut visz erre Betlehembe
Ti kedves ifjak, ifju lányok?"
De ifjak, lányok mind nem tudták,
És továbbmentek a királyok.
Egy arany csillagfény után, mely
Nyájas világot hintett rájok.
És továbbmentek a királyok.
Egy arany csillagfény után, mely
Nyájas világot hintett rájok.
József házán megállt a csillag,
És ott bementek a királyok,
Az ökör bőgött, sírt a gyermek,
És énekeltek a királyok.
És ott bementek a királyok,
Az ökör bőgött, sírt a gyermek,
És énekeltek a királyok.
41
Szívem szorul, midőn a régi
Jó mult időkre gondolok:
Nyugodt volt akkor nő és férfi
És otthonos minden dolog.
Szívem szorul, midőn a régi
Jó mult időkre gondolok:
Nyugodt volt akkor nő és férfi
És otthonos minden dolog.
De most föl van fordulva minden,
Tolongás itt és lárma ott:
Fönn meghalt már a jó Uristen,
És benn az ördög is halott.
Tolongás itt és lárma ott:
Fönn meghalt már a jó Uristen,
És benn az ördög is halott.
És minden olyan megbomolva,
Veszettül jár, hideg, rideg:
Ha egy kis szerelem se volna,
Seholsem is pihenne meg.
Veszettül jár, hideg, rideg:
Ha egy kis szerelem se volna,
Seholsem is pihenne meg.
42
Mint a hold átcsillan felhő
Fátyolának éjjelén.
Úgy ragyog sötét időkből
Egy világos kép elém.
Mint a hold átcsillan felhő
Fátyolának éjjelén.
Úgy ragyog sötét időkből
Egy világos kép elém.
Szelve vígan Rajna vizét
Ültünk a fedélzeten:
Csillogott a partok zöldje
A szép nyári estelen.
Ültünk a fedélzeten:
Csillogott a partok zöldje
A szép nyári estelen.
Elmerengve egy szép asszony
Lábainál ültem én,
Játszott halvány, édes arcán
Aranypiros esti fény.
Lábainál ültem én,
Játszott halvány, édes arcán
Aranypiros esti fény.
Nóta zengett, hangja csengett
Mily édes csodás vidám vidék!
S míg a szívem messze szállott,
Szinte kékebb lett az ég.
Mily édes csodás vidám vidék!
S míg a szívem messze szállott,
Szinte kékebb lett az ég.
S bübájként tovább vonultak
Hegynek-völgynek erdei:
Láttam mind a szép asszonynak
Szép szemében fényleni.
Hegynek-völgynek erdei:
Láttam mind a szép asszonynak
Szép szemében fényleni.
53
Ott künn zápor, jég szakadhat,
Hóbul tornyokat rakodhat,
Ablakomat verve szörnyen:
Mégsem bír panaszra könnyen,
Mert itt benn a szívemen
Tavasz van és szerelem.
Ott künn zápor, jég szakadhat,
Hóbul tornyokat rakodhat,
Ablakomat verve szörnyen:
Mégsem bír panaszra könnyen,
Mert itt benn a szívemen
Tavasz van és szerelem.
71
Az éjet átutazzuk
A postán egymagunk,
S egymás szivén pihenve
Tréfálunk kacagunk.
A postán egymagunk,
S egymás szivén pihenve
Tréfálunk kacagunk.
De meghasad a hajnal,
S hozzánk a csend beül -
Mert Ámor, ez a kis vak
Utas közénk kerül.
S hozzánk a csend beül -
Mert Ámor, ez a kis vak
Utas közénk kerül.
