Babits Mihály: MADONNA MIA
fülére húzott barna lágy hajakkal,
a csóktól félő összevont ajakkal,
arccal, mely nem volt sohse lángoló;
könnyes álmoktól nedvezett szemekkel
keble márványán bíborszín erekkel,
s nyakkal, mely mint galambé, tiszta hó.
csókolni még a lábát sem merem,
érezve egy nagy titkos borzadályt.
a lángos oroszlán alatt megállt
s az arany lépcsőt látta hirtelen.