Babits Mihály: HEGESO SÍRJA
HEGESO SÍRJA
EGY GÖRÖG EMLÉKRE
A kedvesem kétezer éve alszik,
kétezer éve meghalt s vár reám.
A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig
márványszinű - s komoly görög leány.
kétezer éve meghalt s vár reám.
A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig
márványszinű - s komoly görög leány.
Élő, habár lehellete se hallszik,
keble átduzzad ráncos khítonán.
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.
keble átduzzad ráncos khítonán.
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.
Előtte állva szolgálója tartja,
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.
Talán azt nézi (lelkem bús reménye!),
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.
