TÖREDÉKEK

S őrült kaszás gyanánt a vad Halál
a gaz helyett virágokat kaszál

*

Vörösbort vérből és könnyel vizezve
adjatok a királynak

1914-1918

*

Künn kacag enyhe, tarka nyár
de bellül a szigoru tél nyög
agyamban mér és kalapál
szigorral egy iszonyu mérnök
ó rettenetes ez a tél
vonalakkal egyszinü tábla
ó zsarnok és rab aki mér
iszonyú a sivatag ábra

Különös, belső mérnök ez
esze van, de mégis gép csak
vakon kalapál és szögez
és minden ötlete jégcsap
Én vagyok, mégis idegen,
lélek, noha lelke nincsen
s bár puszta eszközöm nekem
ő tart iszonyú bilincsben

Kis gyermek voltam, kis fiu
s a mérnök maga is az volt
és játszva tervezett s hiu
diákos örömmel rajzolt
S én még biztattam: "Jer diák
tervezz [nekem egyenkint] százat
és rajzolj nekem Indiát
kifesteni mappa-tájat"
De később azt mondtam neki:
"Rajzolj egy kertet utakkal
lelkem a szellő beveti
szellőröpítette maggal
Jól mérd ki az ágyásokat
hogy a burján föl ne verje
s ha kedvesem meglátogat

1920 körül [?]

*

Hogy épited a falat újjá?
De a virágok már virulnak,
miket letapostak a csizmák
hátamon

*

májusi madarak füttye
majd fölveti a dombot

*

Nekem a tenger városok
kupola-bugyborékaikkal
csak látomások, szemtelen
torony-hullámaik hiába
feccsentik égnek

1923

*

Dombom, gömbölyűség
kertem, gyönyörűség
áldjon a derűs ég!

1924

*

Ma éjjel
mi uj jel
tűnik föl az égen?

Mi zúg ugy?
Az ég egy
nagy fekete tábla

1926 ősze

*

Hadd énekeljem meg kedvesemet,
amint a szilvát szedi
nem mint Éva hajdan

*

Óh, milyen jó az ember

És nemcsak a büntetéstől félnek;
nem tennék meg akkor se ha tudnák,
hogy teljesen büntetlen maradnak.
Nem! nem! ők nem tennék!

Vagy talán én megtenném?
Nem tenném!

*

E kutya homloka, mint egy nagyszerű
épület...

*

A nagy szélben a ponyvaszékek
földagadnak, mint a vitorlák.

*

S úgy képviseli az embert, mint egy pár
spanyolfal mögé állitott cipő

*

Minden éjjeli virág fehér.

*

Tavasszal mikor még alacsony
a mezők füve,
már ott sárgáll a kankalinok
népes serege

*

Mint egy alkalmazkodó,
Rugáshoz szokott zsidó

*

Az álom, ki semmit se tisztel
aki nem ismer semmi szentet

*

- Isten fizesse meg!
- Isten hallgassa meg!

1927. aug.

*

az Isten oly mágus
ki csodákat tesz, de
meg nem magyarázza

1928

*

Én már nem élek, régen meghaltam már
(Szívemben esztendők tudják hogy nem lehet
egyszerre élni és szeretni)

*

Égi hid
De te hidd
mert a hit
üdvözit.

*

Mint jóbarát, aki közel lakik
meglátogat gyakorta a halál.

1931

*

Morajait és illatait
az örök tengernek néha már
messziről érzem.

*

Sok kin gyötör álmomban és félébren
de az most kezd múlni
s elhalványúlni
e nap növő fényében

Boldogúlt ifjuságom
kikél a sírból érted.

1932

*

Dobd inkább azt a poharat a földre
melyben az emberek emléke van,
hadd folyjon el a füvön szétömölve
hol semmivé száritja sugaram.

*

A madár csapkod szárnyaival.
Bőven buggyan belőle a dal.
Ugy látszik, mintha játszana csak.
Óh rettenetes!
Óh rettenetes!
Dalol, dalol, s ide-oda csap.

Ki vagy, ki vagy, hogy játszani tudsz?
Veszély fenyeget, de mégse futsz.

1934-1941

*

Minden rossz ha vége rossz:
és az élet vége rossz...

Mit csináljunk, emberek?
Hazudjunk-e egeket?...

Ne hazudjunk, emberek!
Keressük az egeket!
Talán van még valami...
Be nehéz kimondani!...

*

Előbb az orgona nyílott, azután az akác.
S megszólal nemsokára hárfája a jázminoknak.
Jó lesz némán ülni a dombon.
Páncélomat kibontom.
Lelkemig fúj a szél, s a karcsú kóristák inognak.
Vendégek jönnek-mennek, és jön és megy az élet.
Én már csak így maradok, nagyon sokat tudok.

*

Emlékjelül eszméid győzedelmét
láttuk, vagy képzeltük csak, kelni már
sirod fölött... Ugy tündökölt az emlék
mint a tükörben égő napsugár.

*

Azért az élet megy tovább, noha
az emberagyból született vasak
emberagyakba visszaszállni készek.
Gépek ítéletnapja fenyeget.
De lásd, azért az élet megy tovább.
Sohasem volt a mainál vitézebb.

A beteg agy, a barbár tudomány,
higgadtan mint az öngyilkos esze...

*

Diákkoromban, örökké magamban,
szép utak hátán szabadon bolyongtam
Duna mentében, Tolna vármegyében,
meg-megpihenve eperfák tövében.
Égen a felhők, s a földön a földek

kockás kendői nyúltak és terültek,
nyúltak, terültek, köribém kerültek,
még a földek is szinte fölrepültek.

*

Oh be szeretnék verset írni, mint egy
diák ahogy irkál
kinek más terve vagy korlátja nincs egy
üres ív papirnál...

*

Egy patkány, mint egy hirtelen
mozduló kéz árnyéka, surran...

*

Az a férfi-őrület:
Se veled, se nélküled.

*

A pók utakat csinál magának a levegőben.

*

Az öröm szirmai leesnek, de alattuk érik már a gyümölcs.

*

Egy rejtelmes varázsu sipszó:
valami Circe vagy Kalipszó.

*

Öregek módján, mint a mézet
üvegen át - azaz hiszen
nyitva az ablak, s minde szépet
én tárt vonatból élvezem

Szemed és fogad fehére
hármas fényjelt vetett felém

vonatnak
a lejtőn fölszaladnak
bolond bocik és barikák

1937

*

Fáj nekem hogy fájok neked
De arról én nem tehetek

1938-1940 [?]

*

Valamikor nyugodtabb voltál:
jött ami jött, te nem siettél!
Mi lenne ha kávéd helyett
bölcs tejet innál, s lefeküdnél

*

Engem nagyobb sírás feszít ma
olyan sírás hogy hol egy csöpp a földre
hull könyeiből, könyek fája nőjön
és könyet záporozzon minden ág

*

Ady mondta: nem szabad sohse sírni
és mégis mennyit sírt szegény -
Nem őszintébb vagyok-e én?

*

Az a baj hogy túl sokáig éltem,
soká éltem, soká haldokoltam.

***

Arcanum Újságok