Babits Mihály: MEDVE-NÓTA
Megkapaszkodtam peremén egy dombnak.
Kis ház, börtönöm vagy-e? csillagnéző
tornyom-e? Barlang
a vásár padján s kiszökik magányos
bérc közé; mint én vonulok most tüskés
bérci-magamba.
így kell már élnem, s ha te nem volnál itt,
tán nem is látnék melegebb szemet zord
csillagokénál.
Lásd a föld kibillen alólam, és mint
visszatérő láz, kamasz éveim vad
gőgje megújul
Szólj egy szót, s én úgy teszek egy szavadra,
mint szökött mackó ha vidám kedvében
bércei közt új
zeng a cintányér ami rajt még; az
éji vándor hallja, megáll, s az erdő
titkain ámul.