Babits Mihály: REJTVÉNYEK
REJTVÉNYEK
Nem az átlátszó forrásvíz kell nekem.
(Zavaros, sáros és gőzölgő fakadás
gyógyít engem a mama-földből.)
(Zavaros, sáros és gőzölgő fakadás
gyógyít engem a mama-földből.)
Két kezet láttam, meztelen két kezet.
(Az egyik fiú volt, a másik meg leány.
Imára voltak összetéve.)
(Az egyik fiú volt, a másik meg leány.
Imára voltak összetéve.)
Homlokod lámpa, mint a bányászoké.
(Szépen ég, de ne hidd, hogy sokra mégy vele:
a fénye takar, mint egy fátyol.)
(Szépen ég, de ne hidd, hogy sokra mégy vele:
a fénye takar, mint egy fátyol.)
Kedvesem arcát sohase láttam én.
(Mindig álarcosan ölelt meg engemet.
De saját szívemet se láttam.)
(Mindig álarcosan ölelt meg engemet.
De saját szívemet se láttam.)
Már rég nem élek, mozgó halott vagyok.
(Szívemben esztendők tudják, hogy nem lehet
egyszerre élni és szeretni.)
(Szívemben esztendők tudják, hogy nem lehet
egyszerre élni és szeretni.)
