Babits Mihály: A SZÉPSZEMŰ ÖREG TOVÁBB MESÉL...
folyton epedve hazarándul;
te kék, finom, fantasztikus
Dunántul!
feléd futok. Te vagy a dajka,
kinek tej-édes szavakat
ad ajka.
mint tarka fény és enyhe árnyék,
bús varrólány és álmodott
királynék...
szennyes iszap zuhant a kertre:
kedvünk lepkéjét a vihar
leverte.
benn, egy erős öreg szobában,
tovább mesél... Tünt viharok
szavában
derűre, szürke égre rózsás:
hullám és hullám... Oh dicső
hajózás!
ahogy a hajós néz a hullám
völgyére: szemünknek gyönyör
a villám:
és gyönyör az élet szívünknek,
mint dús hajózás, bérci út,
vad ünnep,
gondtalan gonddal, könnyü bájjal,
vigyázva - gyilkos és bolond
szabállyal.
hogy legyünk könnyűek a bajban,
könnyű hajósok e gonosz
viharban!
játékban, otthon a veszélyben,
otthon és bátrak e hazárd
mesében!
hova bús szivünk hazarándul,
ihless még, leghívebb hazánk,
Dunántul!