Babits Mihály: [ROSSZ UTAKON DÖCÖG MÁR VELEM...]
[ROSSZ UTAKON DÖCÖG MÁR VELEM...]
Rossz utakon döcög már velem
az életem:
de minden útját szeretem.
az életem:
de minden útját szeretem.
Mint akivel egy bolond vonat
vad ég alatt
sivár, gonosz tájon halad
vad ég alatt
sivár, gonosz tájon halad
s amint fa és cserje tünedez,
elrévedez:
zord út, de milyen érdekes!
elrévedez:
zord út, de milyen érdekes!
Egymás után marad minden el.
Kopár e hely!
De szívem fölizgulva ver.
Kopár e hely!
De szívem fölizgulva ver.
1937 körül [?]
