Babits Mihály: TIZENHÁROM PÁRVERS
TIZENHÁROM PÁRVERS
1 Olyan rövid az élet! - Én bucsut
mondok a nagy céloknak, és csak ugy
mondok a nagy céloknak, és csak ugy
2 irogatok már, mint aki magában
beszél buvában, egy üres szobában
beszél buvában, egy üres szobában
3 semmitse bánva. Ha valaki hall,
nem baj. S ha senkisem hall, az se baj.
nem baj. S ha senkisem hall, az se baj.
4 Mivé ébredtem! Öregur vagyok,
ki legyekkel csatázik és motyog,
ki legyekkel csatázik és motyog,
5 tudja, hogy akármit mond, ugyse használ,
és hogy amit mond, az nem is igaz már,
és hogy amit mond, az nem is igaz már,
6 mivel az ember, mint az álló óra,
csupán egyszer mond igazat naponta,
csupán egyszer mond igazat naponta,
7 s már énfölöttem elvonul a nap...
Ugy nézem, mint a távozó hadat
Ugy nézem, mint a távozó hadat
8 egy cserbenhagyott őr, aki magában
ül rossz sátrában, idegen hazában,
ül rossz sátrában, idegen hazában,
9 s tünődöm: ki lát még, és ki szeret?...
Engem az ellenség is elfeledt.
Engem az ellenség is elfeledt.
10 Öreg vagyok, de semmit el nem értem:
vagyonom nincs, és érdemem nem érdem.
vagyonom nincs, és érdemem nem érdem.
11 Nem is törődöm többet semmivel.
Kezem gyerekes dolgokat mivel,
Kezem gyerekes dolgokat mivel,
12 tudom, hogy nemsokára meghalok,
mindegy, csak unt szokásból gajdolok
mindegy, csak unt szokásból gajdolok
13 cél nélkül, s arra is bágyadt vagyok már
hogy e verset kissé jobbnak faragnám:
hogy e verset kissé jobbnak faragnám:
...aki nem szeret, annak jó lesz így is,
és aki szeret, annak jó lesz így is...
és aki szeret, annak jó lesz így is...
1937
