Babits Mihály: SARKUTAZÁS
SARKUTAZÁS
Fürdök az óraketyegésben. Visz a sok
puha, pici
hullám, amely az egész világot viszi.
puha, pici
hullám, amely az egész világot viszi.
Ringók, simák, s Niagarák vizeinél
sodruk sűrübb.
Páncélhajó se tudhat úszni ellenük.
sodruk sűrübb.
Páncélhajó se tudhat úszni ellenük.
Lassan visznek. Csak alig változik a táj.
Így marad el
egyenként minden amit futni látni fáj.
Így marad el
egyenként minden amit futni látni fáj.
Ház és bokor,
a nyájas föld mely otthonom volt s egy velem,
a semmiségbe siklik és már nincs sehol.
a nyájas föld mely otthonom volt s egy velem,
a semmiségbe siklik és már nincs sehol.
Gyér a vidám rét. Több már ami sivatag
és idegen...
Mert zordabb világrészbe ér be életem.
és idegen...
Mert zordabb világrészbe ér be életem.
Hogyan öltözzem? S felszerelést mit vigyek?
Idegen ég
süvít elém. Fukar, kietlen és hideg.
Idegen ég
süvít elém. Fukar, kietlen és hideg.
A zöld jég s lila köd hona, hol a hazug
sarkfény lobog,
szelídebb, mint ahová menni én fogok.
sarkfény lobog,
szelídebb, mint ahová menni én fogok.
Minden pici
hullám tovább hajt egy makacs pólus felé.
Míg utam befagy, s gyász-színem lesz a fehér.
hullám tovább hajt egy makacs pólus felé.
Míg utam befagy, s gyász-színem lesz a fehér.
Telek tele
holott nem vár fókabőr, eszkimó-verem...
Fagy, böjt, magány: se jó falat, se szerelem.
holott nem vár fókabőr, eszkimó-verem...
Fagy, böjt, magány: se jó falat, se szerelem.
Jaj mi marad abból ami ma még enyém?
S mi lesz ami
még ott is éltet? Milyen silány sarki fény?
S mi lesz ami
még ott is éltet? Milyen silány sarki fény?
Hulló társak, elveszett expedíció...
Értem soha
nem jön repülőposta vagy mentőhajó.
Értem soha
nem jön repülőposta vagy mentőhajó.
Óh boldog, boldog és háromszor boldog a
sarkutas! Ő reméli még, hogy visszatér:
de én soha.
sarkutas! Ő reméli még, hogy visszatér:
de én soha.
Vad rémregény. Valószinütlen. Költemény.
Oly ostobán
zeng fülembe, mintha magam sem érteném.
Oly ostobán
zeng fülembe, mintha magam sem érteném.
1937. máj.
