Bajza József: IRMA GYULÁHOZ.
IRMA GYULÁHOZ.
Tiltsa bár az ész szava,
Tiltsa végzetem,
Érted lángol, érted él
Minden érzetem.
Tiltsa végzetem,
Érted lángol, érted él
Minden érzetem.
Lassanként megölnek a
Hosszas bánatok,
S mint a hévütött virág
Földre hervadok.
Hosszas bánatok,
S mint a hévütött virág
Földre hervadok.
Állj meg, majd ha nem leszek,
Csendes alkonyon,
Melybe gyötrelem temet,
Néma síromon,
Csendes alkonyon,
Melybe gyötrelem temet,
Néma síromon,
S halld, midőn a domb alól
Felsohajt neved,
Mint az ősznek bús szele
Tar mezők felett.
Felsohajt neved,
Mint az ősznek bús szele
Tar mezők felett.
És ha kétled, hogy talán
Túl siron is él,
Lángol, s olthatatlan e
Földi szenvedély,
Túl siron is él,
Lángol, s olthatatlan e
Földi szenvedély,
Szólj és hívj! - Tanújelűl
Lelkem megjelen
Hold tünő csillámaként
Puszta éjjelen.
Lelkem megjelen
Hold tünő csillámaként
Puszta éjjelen.
