Balassi Bálint: NEGYEDIK
NEGYEDIK
KIBEN AZ CÉLIA FEREDÉSÉNEK MÓDJÁT ÍRJA MEG, ANNAK FELETTE PENIG TERMETÉRŐL, MAGA VISELÉSÉRŐL ÉS SZÉPSÉGÉRŐL IS SZÓL
| 1 | Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt |
| magában eresztene, |
| Ferdős okát mondja: Ez - úgymond - nem csuda, |
| mert Célia ül benne, |
| Kinek mezítelen testére szerelem |
| gerjedvén, füsti menne. |
| 2 | Mint az kevély páva verőfényen hogyha |
| kiterjeszti sátorát, |
| Mint égen szivárván sok színben horgadván |
| jelent esőre órát, |
| Célia oly frissen, újforma sok színben |
| mégyen táncban szaporát. |
| 3 | Mint nap szép homállyal fejér felhő által |
| verőfényét terjeszti, |
| Oly gyenge világgal vékony fátyol által |
| haja színét ereszti |
| Célia béfedvén, s mellyén tündökölvén |
| drága gyémántkereszti. |
| 4 | Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak |
| hogy enyészik világa, |
| Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek, |
| vész szépsége virága, |
| Mihent közikben kél Célia, azkinél |
| égnek nincs szebb csillaga. |
