Balassi Bálint: PSALMUS 6.,
PSALMUS 6.,
[ad notam: "Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak"]
| 1 | Óh, magas egeknek, nagy mély tengereknek |
| igazgató Istene, |
| Szárazföldnek víztől, sötétnek világtól |
| elválasztó mestere, |
| Uram, ím, kiáltok, én könyörgést nyújtok, |
| nézz áldozó tüzemre! |
| 2 | Nagy búsulásodban, tüzes haragodban |
| ne feddj meg most éngemet, |
| Sok gonoszságomért, fertelmes bűnömért |
| ne ítéld meg lelkemet, |
| Ne sújts, se ne büntesd, előled el se vesd |
| nyomorodott fejemet! |
| 3 | De könyörülj rajtam, mert már elbágyadtam |
| bűneim terhe alatt, |
| Bűn lelkemet veszti, betegség tökéli |
| senyvedett csontaimat, |
| Te, Uram, ez tőrben, lelki fekélyekben |
| orvosold meg szolgádat! |
| 4 | Lelkem is elrémült, fejem penig hevült |
| gyakor kísértetekkel, |
| Időről időre jőni segítségre |
| meddig halogatod el? |
| Már nagy sok ezerször általjárt az nagy tőr, |
| jüjj el már segétséggel! |
| 5 | Fordulj hozzám arccal, lássam valósággal |
| orcád élő vígságát, |
| Mint kígyót ó héjból, ez sok álnokságból |
| ments ki szegény szolgádat, |
| Idvözíts lelkemet, irgalmasságodért |
| kóstoljam jóvoltodat! |
| 6 | Mert ha szent könyvedből, vérrel nyert környékből |
| éngemet el-kitagadsz, |
| Pokolnak tüzére, végetlen veszélyre |
| bűneimért taszítasz, |
| Soha háláadást, örök magasztalást |
| úgy éntőlem nem hallasz! |
| 7 | Ímé, megfáradtam, ugyan ellankadtam |
| gyakor fohászkodásban, |
| Mind éjten-éjtszaka szemeim világa |
| elfogy az nagy sírásban, |
| Könyveim, mint patak, széllyel úgyan folynak |
| éjjeli nyoszolyámban. |
| 8 | Súlyos kezeidet, sudaras vessződet |
| testem el nem állhatja, |
| Mert az ellenség is, imitt is, amott is |
| fejemet pirongatja, |
| Kétféle veszélyben, mint tengeri szélben |
| testem halálát várja, |
| 9 | De mindazonáltal forduljatok háttal, |
| lelkemnek ellenségi, |
| Távozzatok tőlem, s menjetek előlem |
| életem kergetői, |
| Azkik álnokságnak, nagy sok hazugságnak |
| voltatok követői! |
| 10 | Mert én szám szózatját, buzgó imádságát |
| az nagy Úr meghallgatta, |
| Nagy sok óhajtásim, sűrű könnyhullásim |
| orcámról mind elmosta, |
| Mint napot rút ködből, undok bűneimből |
| lelkemet megtisztítta. |
| 11 | Tahát szégyenséggel, hátra sietséggel |
| ellenségim fussanak, |
| Megvakult szemekkel, reszketeges kézzel |
| már mind elnémuljanak, |
| Ugyanazon tőrben, kit hántak előmben, |
| nyakra-főre hulljanak! |
| 12 | Ezt megengedd, kérlek, ne nézzed bűnömnek |
| megsebhető dagályát, |
| Ha tisztességemre látod életemre |
| szívemnek kívánságát, |
| Mert én benned bízom, tudom, hogy meglátom |
| örömöm felkölt napját. |
