Balassi Bálint: VENUS CUPIDÓT KÜLDI ELVÁLT SZOLGÁJA UTÁN, KI ÁLTAL VISSZAHÍVATJA
VENUS CUPIDÓT KÜLDI ELVÁLT SZOLGÁJA UTÁN, KI ÁLTAL VISSZAHÍVATJA
| 1 | Hozzám követséggel küldte sietséggel |
| Venus asszony Cupidót, |
| Halljad - úgymond - , kérlek, most tőled nem félek, |
| Venus anyám mit hagyott, |
| Követségtételem és választvitelem |
| mindjárt nem bont szándékot: |
| 2 | Köszöneti után néked Venus anyám |
| énáltalam izeni, |
| Háládatlanságod s állhatatlanságod |
| valójában hogy érzi, |
| Másfelől peniglen, hogy ilyen hirtelen |
| megvetetted, neveti. |
| Az hirtelenséget, s gondatlan esetet |
| bánat szokta követni. |
| 3 | Nem azért izente, hogy el ne lehetne |
| udvara nálad nélkül, |
| Ki bír királyokkal, bölcsekkel, urakkal, |
| ellehet nálad nélkül, |
| De hogy megmutassa, hogy dolgodat bánja, |
| bár vétettél mód nélkül. |
| Kegyelem bűnösnek, nem pedig szenteknek |
| adatik istenségtűl. |
| 4 | Vétkedet bocsátja, sőt elő sem hozza, |
| ha térülsz kegyelemhez, |
| Mivel eddig bírtál, azon hatalommal |
| bocsátja kezeidhez; |
| Ne gondold, oly könnyen ez véghez mehessen, |
| nem fér emberségedhez. |
| Se te hűségedhez, se esküvésedhez, |
| se te természetedhez. |
| 5 | Magad is megszánnád, így nem bosszontanád, |
| hogyha látnád bánatját, |
| Sérti méltóságát, úgy várja halálát, |
| éri könny könnyhullását, |
| Néha ha csendesül, fejehajtva eldűl, |
| felejti magamagát. |
| Vagy - úgymond - meghalok, halált annak hozok, |
| ki elszólta szolgámot. |
| 6 | Ezereken vadnak, azkik kívánkoznak, |
| udvarában jussanak, |
| De az sok közül is, kit válasszon, kevés, |
| kinek azttat mondhatnak: |
| Ennek mind erkölcse, vidámság termete, |
| illik szolgálatjának. |
| Mert eszest és józant, hívet és az tisztát, |
| válogatja magának. |
| 7 | Lám, magad is vallod, nem is tagadhatod, |
| anyád helyett anyád volt, |
| Vett fel árvaságbúl és ártatlanságbúl, |
| maga hogynem szoptatott, |
| Az jótéteményért nehéz kegyelemért |
| venni háládatlanságot. |
FELEL AZ UDVARI SZOLGA CUPIDÓNAK ÉS ELŰZI MAGÁTÓL
| 8 | Szemtelen gyerkölce, nyughatatlan elme, |
| orvosolhatlan méreg, |
| Lám, hová egyszer férsz, onnan nehezen térsz, |
| odaragadsz, mint kéreg, |
| Kellesz, vagy nem kellesz, senkit meg nem kérdesz, |
| vagy mindenütt, mint féreg. |
| 9 | Ki bízta most reád, hogy hozzám jüjj magad |
| hízelkedű beszéddel, |
| Éngem Venus asszony hogy visszakívánjon, |
| csempeskedjél nyelveddel? |
| Világgal ha bírhat, reám nem szorulhat, |
| nemcsak éngem nevelt fel. |
| 10 | De ha úgy volna is, ne gondold soha is, |
| éngem visszahitegess, |
| Honnét kieveztem, tőrbűl kivergődtem, |
| ismét hogy visszavihess, |
| ...................................... |
| ........................ |
| 11 | ...................................... |
| ........................, |
| Könnyen elkerüli, ki nem akar esni |
| mélyére örvényének, |
| Így semmi hitele s előmenetele |
| nincsen te beszédednek. |
| 12 | Gismunda békével élne Gisquardussal; |
| Leander Diomedessel, |
| Lyda, Lucretia, Penelope, Elissa |
| vigadnának örömmel, |
| De te az halálra, te az kárhozatra |
| vivéd nyalka beszéddel. |
| 13 | Aeneast, Achillest, Parist, Aristotelest |
| kicsalád ez világbúl, |
| Sok más ezereket, nem győzöm neveket, |
| ölél meg ártatlanul, |
| Kerítő beszéddel küldéd ígérettel |
| poklokra az udvarbúl. |
| 14 | Többé, te marcona, mint megmondtam vala, |
| ne kerülj énelőmben, |
| Már egyszer tegzedet, puzdrás nyilaidat |
| porrá törtem kezemben, |
| Bizony szárnyad szegöm, lábad kettétöröm, |
| úgy jüjj másszor előmben! |
