Balassi Bálint: HARMINCKETTŐDIK
1 | Áldj meg minket, Úr Isten, az te jóvoltodból, |
Világosíts meg minket irgalmasságodból |
Orcád világosságával, lelked ajándékával, |
Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal! |
2 | Engedd meg ezt minékünk, kegyelmes Istenünk, |
Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk, |
Hadd az kicsiny hitűkkel együtt örvendezzünk, |
Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nékünk! |
3 | Ne tántorodjunk mi el soha, Uram, tőled, |
Ne kételkedhessünk is többé már felőled, |
Nyughassék meg mi lelkünk igaz hittel benned, |
Vallhassunk mindenekben urunknak csak téged. |
4 | No, azért dicsérjük most felszóval az Urot, |
Mert lám, csak ő viseli mindenütt gondunkot, |
Uram, az te nevedben áldd meg szolgáidot, |
Kiért viszontag mi is dicsérjük fiadot. |