Balassi Bálint: HARMINCHARMADIK
HARMINCHARMADIK
KIBEN BŰNE BOCSÁNATÁÉRT KÖNYÖRGETT AKKOR, HOGY HÁZASODNI SZÁNDÉKOZOTT
Balassi Bálint nevére
az nótája: "Bánja az Úr Isten"
| 1 | Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, |
| Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, |
| Töröld el rútságát, minden álnokságát, |
| könnyebbíts lelkem terhét! |
| 2 | Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben |
| Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben, |
| Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, |
| akar esni kétségben. |
| 3 | Látja magán való szántalan nagy sok jódat, |
| Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát, |
| Háládatlanságát látván hamis voltát, |
| ugyan szégyenli magát. |
| 4 | Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, |
| De bűnei miatt nem mér elődben menni, |
| Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, |
| színed igen rettegi. |
| 5 | Semmije sincs penig, mivel elődben menjen, |
| Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, |
| Vagy alázatosan, méltó haragodban |
| tégedet engeszteljen. |
| 6 | Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti, |
| Véled ijesztgeti, kétségre sietteti, |
| Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz, |
| magát Pokolra ejti. |
| 7 | Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet, |
| Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet, |
| Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, |
| mint édes Istenemet! |
| 8 | Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal, |
| Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? |
| Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében |
| szép magasztalásokkal. |
| 9 | Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja, |
| Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja, |
| Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel |
| magát reád bocsátja. |
| 10 | Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet, |
| Magad is megszánnád, látván, mely keseredett, |
| Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal |
| kér fejének kegyelmet. |
| 11 | Irgalmasságod is annál inkább kitetszik, |
| Azmennél több vétke néki megengedtetik, |
| Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben |
| te irgalmad tündöklik. |
| 12 | No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta, |
| Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva, |
| De csak olyanoknak, kik utánad járnak, |
| mert vagy mindenek ura. |
| 13 | Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, |
| Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez, |
| Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad, |
| igen irgalmas úr ez. |
| 14 | Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne, |
| Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle, |
| Áldott az ő neve örökké mennyekbe, |
| ki már megkegyelmeze. |
| 15 | Éneklém ezeket megkeseredett szívvel, |
| Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével, |
| Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván, |
| tusakodván ördöggel. |
Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermeksígétűl fogva házasságáig szerzett. Jóllehet kettő híja: az egyik egy virágének az "Irgalmazz Úr Isten" nótájára, kinek az kezdeti így volt: Vallyon meddig akarsz éngem kesergetni. Az elveszett. Másik egy könyörgés a Palatics nótájára, ki az nyíri Báthory Istvánnál és Ugnotnénál is volt. Így kezdetik el: Láss hozzám, ödvessígemnek Istene.
Ezek után immár akik következnek, azokat mind kiket házasságába, kiket a felesígitűl való elválása után szerzett. Jobb részre a virágénekeket inkább mind Juliárúl, mely nevére azért keresztelte az szerelmesét, hogy a rígi poétákat ebbe is kövesse. Kik közül Ovidius Corinnának, Joannes Secundus Juliának, Marullus Neaerának nevezte szeretűjét.*
A Balassa-kódexben lévő bejegyzés, amelyről föltételezhető, hogy magától Balassitól származik. (Ugnotné azonos Ungnéd Kristófnéval, vagyis Losonczy Annával.)
