Balassi Bálint: NEGYVENKETTŐDIK
NEGYVENKETTŐDIK
INVENTIO POETICA, AZT ÍRJA MEG, MINT VESZETT ÖSZVE JULIA CUPIDÓVAL
azon nótára
| 1 | Fáradsága után nyugodni akarván, |
| Cupido fejét hajtá |
| Julia ölében, kit hogy vőn eszében |
| kegyes, haragvék rajta, |
| S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan |
| öléből kitaszítá, |
| 2 | S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal |
| ne rútíts meg ölemet! |
| Cupido meg így szól: De te mit haragszol? |
| mire űzsz el éngemet? |
| Felelé Julia: Te hitván marcona, |
| nem tudod-é nevemet? |
| 3 | Én vagyok Julia, én szemem hatalma |
| mindenek szívével bír, |
| Én megbódogítok, kit jó szemmel látok; |
| kit gonosszal: hal, vész, sír; |
| Én szerelmem ellen ez világon sincsen |
| orvosság és hasznos ír! |
| 4 | Cupido tekinté, s mihent megesméré, |
| azonnal megfélemlék, |
| Mintha egy kígyóra szegény hágott volna, |
| riada, elfutamék, |
| Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia, |
| nem akaratommal véték! |
| 5 | Szép Venus anyámnak téged alítálak, |
| bíztomban csak úgy menék |
| Te áldott öledben, mint anyám ölében, |
| hogy fejem ott nyugodnék; |
| Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek, |
| vétkem csak abból esék. |
