Batsányi János: Herceg Hohenlohe Károlné, szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz
Herceg Hohenlohe Károlné, szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz
1790.
| ...Non ego te meis |
| Chartis inornatam silebo. |
Mi, kik alig kezdénk népünk újulásán
Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,
S alig álmadozánk boldogabb napokról,
Máris lemondani készülénk azokról -
Mivelhogy, megvetvén ősink erkölcseit,
Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,
Feslett szokásinak tündér ösvényére
Szépeink nagy része megint visszatére:
Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,
Mely még eloszlatná szemeik homályát,
S melyen még valamely szerencsés órában,
Hazánk főbb leányi tündöklő sorában
Olyan ép értelmű kalauz támadna,
Ki vágyódásokra méltóbb célt mutatna,
S valamint elmével másokat haladna,
Úgy józan éltével jó példát is adna;
S kinek szívreható kegyes intésére
Térnének az érdem igaz ösvényére!
Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,
S alig álmadozánk boldogabb napokról,
Máris lemondani készülénk azokról -
Mivelhogy, megvetvén ősink erkölcseit,
Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,
Feslett szokásinak tündér ösvényére
Szépeink nagy része megint visszatére:
Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,
Mely még eloszlatná szemeik homályát,
S melyen még valamely szerencsés órában,
Hazánk főbb leányi tündöklő sorában
Olyan ép értelmű kalauz támadna,
Ki vágyódásokra méltóbb célt mutatna,
S valamint elmével másokat haladna,
Úgy józan éltével jó példát is adna;
S kinek szívreható kegyes intésére
Térnének az érdem igaz ösvényére!
De az ég, ki népünk vesztét nem kívánta,
Ebben is előre rendelt már iránta.
Oly bölcs vezért adván nemünk szebb felének,
Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,
És, hogy annál vonszóbb jeles példa lenne,
Minden jobb erkölcsöt egyesíte benne.
Ebben is előre rendelt már iránta.
Oly bölcs vezért adván nemünk szebb felének,
Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,
És, hogy annál vonszóbb jeles példa lenne,
Minden jobb erkölcsöt egyesíte benne.
Te vagy ez, ó hazám dicső szép leánya!
Hercegek szerelme, rokonid bálványa!
Te vagy ez; - ki noha tőlünk elköltöztél,
S érdemid szárnyain égig emelkedtél,
Édes feleidről el nem feledkeztél,
Szépeink példája, hű vezére lettél.
Hercegek szerelme, rokonid bálványa!
Te vagy ez; - ki noha tőlünk elköltöztél,
S érdemid szárnyain égig emelkedtél,
Édes feleidről el nem feledkeztél,
Szépeink példája, hű vezére lettél.
Ép vagy te a hívság ily bűne szennyétől,
Ép minden ily maszlag szédítő mérgétől;
És, bár elszakadtál hazád kebelétől
S utánad sohajtó rokonid ölétől,
Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,
Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.
Ép minden ily maszlag szédítő mérgétől;
És, bár elszakadtál hazád kebelétől
S utánad sohajtó rokonid ölétől,
Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,
Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.
Eredj, ó nagy lélek! kezdett utaidon,
Míg több is indulhat fényes nyomdokidon.
Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,
Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;
Mint juthat egy jó hölgy léte fő tárgyához -
Mi kötelessége másokhoz, s magához;
Mely sok, mely szent lánccal van kötve honjához,
S annak egész népe jó vagy balsorsához!
Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,
S azzal együttjáró fő méltóságokat.
Kösd szívére hazád minden leányának
Felséges arányát földi pályájának:
"Mint kell nevelniek édes gyermekeket" -
Adván az országnak jeles embereket,
Közhaszonra termett derék polgárokat,
S oly bátor védőket, oly bölcs tanácsokat,
Kik jó királyokhoz hívek úgy légyenek,
Hogy a népért élni s halni ne féljenek!
Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,
Sem egyik kárával másiknak használni,
Tanulják a közép utat feltalálni,
S azon mind a kettőt egyaránt szolgálni! -
Igy ki-ki felvállalt saját szent tisztére
S hazájának nézvén javára, díszére,
Légyenek őseink igaz követői,
S régi jó szokásink hív megőrizői.
Míg több is indulhat fényes nyomdokidon.
Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,
Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;
Mint juthat egy jó hölgy léte fő tárgyához -
Mi kötelessége másokhoz, s magához;
Mely sok, mely szent lánccal van kötve honjához,
S annak egész népe jó vagy balsorsához!
Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,
S azzal együttjáró fő méltóságokat.
Kösd szívére hazád minden leányának
Felséges arányát földi pályájának:
"Mint kell nevelniek édes gyermekeket" -
Adván az országnak jeles embereket,
Közhaszonra termett derék polgárokat,
S oly bátor védőket, oly bölcs tanácsokat,
Kik jó királyokhoz hívek úgy légyenek,
Hogy a népért élni s halni ne féljenek!
Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,
Sem egyik kárával másiknak használni,
Tanulják a közép utat feltalálni,
S azon mind a kettőt egyaránt szolgálni! -
Igy ki-ki felvállalt saját szent tisztére
S hazájának nézvén javára, díszére,
Légyenek őseink igaz követői,
S régi jó szokásink hív megőrizői.
Meglesz majd munkádnak illő jeles bére:
Felhat dicső neved hazádnak egére,
S ha majd elérkezel pályádnak végére,
Áldás fog követni nyúgalmad helyére.
Sőt mély tiszteletet s buzgó hálát adnak
Még unokáink is boldog árnyékodnak,
S híven emlékezvén nagy érdemeidről,
Énekeket zengnek fényes erkölcsidről.
Felhat dicső neved hazádnak egére,
S ha majd elérkezel pályádnak végére,
Áldás fog követni nyúgalmad helyére.
Sőt mély tiszteletet s buzgó hálát adnak
Még unokáink is boldog árnyékodnak,
S híven emlékezvén nagy érdemeidről,
Énekeket zengnek fényes erkölcsidről.
Ím! az én múzsám is - neved tisztelője
S szép tulajdonságid bátor hirdetője,
Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,
Lantja húrjait még soha nem illette -
Ő is tiszteletét mutatni kívánja.
Fogadd kegyes szemmel, dicsőség leánya!
S szép tulajdonságid bátor hirdetője,
Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,
Lantja húrjait még soha nem illette -
Ő is tiszteletét mutatni kívánja.
Fogadd kegyes szemmel, dicsőség leánya!
