Berzsenyi Dániel: A POÉTA
A POÉTA
Mint majd ha lelkünk Lethe vizébe néz,
Minden földi tehert róla lehullva lát,
S újjászületve, nyílt karokkal
Elysion rokon árnyihoz leng:
Minden földi tehert róla lehullva lát,
S újjászületve, nyílt karokkal
Elysion rokon árnyihoz leng:
Így, aki Kastal vedreiből merít,
Új, tündéri világ bája ragadja el;
Magát felejtvén, élve meghal -
S egy melegebb nap alatt lel éltet.
Új, tündéri világ bája ragadja el;
Magát felejtvén, élve meghal -
S egy melegebb nap alatt lel éltet.
Ott gerjed abban a csuda lángerő,
Onnét hinti alá égi virágait; -
Ne nyúlj azokhoz durva kézzel:
Megfagy az égi hideg kezekben!
Onnét hinti alá égi virágait; -
Ne nyúlj azokhoz durva kézzel:
Megfagy az égi hideg kezekben!
[1825 előtt]
