Berzsenyi Dániel: AZ ÉN KEGYESEM
AZ ÉN KEGYESEM
Az én kegyesem nem nemes,
De deli és szép,
Mint egy Gratia, kellemes,
Szíve tiszta s ép.
Félénk szeme nem mosolyog,
Csak dagadó melle dobog,
Midőn felém lép.
De deli és szép,
Mint egy Gratia, kellemes,
Szíve tiszta s ép.
Félénk szeme nem mosolyog,
Csak dagadó melle dobog,
Midőn felém lép.
A módit ő nem ismeri,
Sem piperéit,
Ah, mégis olly szépen szedi
Könnyü lepleit!
Barna fürtje sodradéka,
Fátyola csendes árnyéka
Festi kecseit.
Sem piperéit,
Ah, mégis olly szépen szedi
Könnyü lepleit!
Barna fürtje sodradéka,
Fátyola csendes árnyéka
Festi kecseit.
Szép, ha képén a szerelem
Rubintja pirul,
Szép, ha könnyét törülgetem,
S vállamra simul;
Szép, ha ölel, fohászkodik,
Színe százfelé változik,
S nyelve elnémul.
Rubintja pirul,
Szép, ha könnyét törülgetem,
S vállamra simul;
Szép, ha ölel, fohászkodik,
Színe százfelé változik,
S nyelve elnémul.
[1800-1804 között]
