Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse változó
Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa, |
S páva módra fénylő szárnyára emelni, |
Nála hízelkedjen a bőségnek szarva: |
Mikor nála boldog életet keresnek. |
Forrót alád éppen azalatt csepegtet. |
Akkor rakja tele fúlánkkal kebeled; |
Hogy mélyebben vessen a pokol mélyére. |
Mert halálra csalnak szíreni éneki. |
Bátor szívvel vonjad fére magad tőle. |
Nem sok, akár vígan legyen, akár mordúl. |
Meg ne rezzenj tőle: ő asszony szerencse. |
Az ártatlanságnak béfed szent palástja. |
Mindig haszontalan ropogással löve. |
Melyre minden bombit hasztalan lövelle. |