Csokonai Vitéz Mihály: A magyar gavallér
A magyar gavallér
Amott tollászkodik pávaként egy gavar,
Utána nyíretten lotyogtatja magát
Mindeniknek cifrán csillog ruházatja,
Dicsőbb a magyarok istenének szente,
Melynek zőld posztaját ragyogással szántja
Ázsiai veres nadrág fénylik rajta,
Arany sarkantyúja peng karcsú csizmáján,
Almásszürke csődör lovát táncoltatja,
Tündöklő serénye játszik a szellővel,
Most büszkén rúgkapál, majd harsogva nyerít,
Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg,
Merőn megűl rajta vitéz leventája,
Melynek kócsagtollból kötött szála között
Csillámló pirossa nyusztos kalpagjának
Barna szemöldöke, hollószín bajússza
Bársonyszín hajai a széltől suhognak,
| A piacon sűrű porfelleget kavar. |
| Egy tarka ruhában fénylő német bagát. |
| De magát a magyar dicsőbbnek mutatja. |
| Nagyobb méltóságot ád a magyar mente, |
| Gazdagon pazérlott arany paszamántja. |
| Mutatja, hogy ő is véres magyar fajta. |
| Hármóniás ütést tész ezüst szablyáján. |
| Lejtős fordúlással kerengve ugratja. |
| Az arany szerszámra hányja gőgös fővel. |
| Orrán sebes szellőt fúvall és tekerít. |
| Csótárján az arany Meander tekereg. |
| Nem mozdúl semmije, csak a bokrétája, |
| Arany bogláriba a fény megütközött. |
| Szégyeníti haját az anglus dámának. |
| Képének pirosló tejét büszkén ússza. |
| Reátekergődzött szárnyain lobognak. |
Ilyen vitézt mutat a magyar gyermeke,
| Ez a szép természet nagyságos remeke. |
