Csokonai Vitéz Mihály: A reggelről
Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak. |
Felébredésére a piros hajnalnak, |
Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre. |
S aranyos csipkékkel körűl övedezi. |
Az estve még félig bimbó virágokat, |
Béfűszerszámozzák az egész vidéket. |
A kies vőlgyeket bényargalják velek, |
És egy fűszerszámos templomot csinálnak, |
Oltárára hint le a hajnal harmatot, |
Az egész szent helyet béfüstölik velek; |
Ártatlan érzéssel a lelket elhatja. |
S a lélekben egy szép érzést teremtenek. |
S rá tisztelő fővel a fűvek hajlognak. |