Csokonai Vitéz Mihály: Vénusi harc
Vénusi harc
Van egy harc, amelyben az ellenség deli
Titkos fegyverét, mert Márs, a hadak atyja,
Méregben feresztett nyilak nem repdesnek
A vérpatakoknak bár nem hallik zajja,
Sőt maga Cupidó rózsás ágyon forog,
S mosolygó grácia sétálgatván körűl,
Mégis szemeikből a terhes felhőnek
Csudálatos harc ez, ugyan az embernek
Vénus ez, akinek szeme szivárványa
Vénus az, aki, míg vitézeit nézi,
Aki, míg csókjai harmatját öntözi,
Úgy van, kik a szíren szavára megállnak,
Míg Sámsont Délila álommal kínálja,
| Ifjak ellen titkos fegyverét emeli, |
| Vért ontó szablyáját ebben nem forgatja; |
| Itt, de a vitézek mégis sebbe esnek; |
| A nyögdécselőknek egekig hat jajja; |
| Igéző nézéssel kevélyen vigyorog, |
| E deli vitézek seregének örűl. |
| Vizéhez hasonló könnyforrások nőnek. |
| Szívébe micsodás élű pallost vernek? |
| A szívbe halálos mérgű nyilat hánya; |
| Égő szemeivel halálra igézi. |
| A vitézt rablánccal titkon megkötözi. |
| A tenger elnyelő örvényébe szállnak; |
| A gyilkos kéz alvó szemeit kivájja. |
