Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly
Konstancinápoly
Amint a Bosporus Európát mossa,
Itt büszke habjai dicsekedve folynak
Régi szépségének pompás dűledéki
A roppant templomok, úgy látszik, kérkednek,
Amelyekbe sok szent bőgéseket halla
Örűl, hogy nagy nevét a felhőkre hányja
S könyörűlvén hozzá esdeklő táborán,
Óh, eszére, óh mely sűrű felhőt vona
Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek,
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
A tágas utcákon sok veres selyembe
Kevélyen ugratják az arabs paripát,
Súgározik lován gazdag brilliántja,
Itt megyen egy dáma, de irígy fátyola
Jer, Múzsám, láthatunk majd eleget szembe,
Ez olyan magazin, vagy inkább kalitka,
Oly templomsekrestye, melyben a szultánnak
És ha érkezése hallatik Szelimnek,
Mikor exerpálni akar unalmába,
Hol sok ázsiai pergamen membránák
De menjünk ki, Múzsám, mert majd a császárnak
A szemfűl heréltek utánunk zúdúlnak,
| Másfelől Ázsia partjait csapdossa, |
| Kevély fala alatt Konstancinápolynak. |
| Borzasztó árnyékot bocsátanak néki. |
| Nevével a bennek lakó Muhamednek, |
| Az ezekben igen gyönyörködő Alla. |
| Talpig zőld selyembe fénylő muzulmánja. |
| Szentebb lesz az ilyet ígérő Alkorán. |
| A szentség színével bémázolt babona! |
| Melyek a fellegek közé rejtettetek! |
| Fényével az égi holdak számát toldja. |
| Őltözött törökök találkoznak szembe, |
| Szíván ázsiai dohánnyal tőlt pipát. |
| Az olcsó aranyat megvetéssel szántja. |
| Minden szépségeket tőlünk elpakola. |
| Ha bémegyünk ama firhangos hárembe. |
| Amelyben csirippol a szultánnak titka, |
| Erőt, egészséget sok százan kivánnak, |
| Sokszáz előkontyú turbékol egy hímnek. |
| Bémegyen e dáma-bibliothékába, |
| Író pennájának megnyílni kivánnak. |
| Daktilust éneklő múzsáihoz zárnak, |
| Jer, fussunk, hagyjuk el kapuit Stámbulnak. |
