Csokonai Vitéz Mihály: XXI. ének
XXI. ének
Nyúgodalmam tolvajnéja!
S hidegséged, mint egy héja,
| Szánd meg szenvedésemet, |
| Ne tépje úgy szívemet. |
Már egészen elhervadtam,
Kínjaimban elsorvadtam,
| S éltem is majd útálom, |
| Közelít a halálom. |
Nincs békesség tagjaimban,
Ily szörnyű vad kínjaimban
| Oda csendességem is, |
| Majd elhagyott eszem is. |
Óh, jaj, szánd meg szenvedésem
Törűljed el könnyezésem,
| S ne tápláljad inségem, |
| S add vissza csendességem. |
