Csokonai Vitéz Mihály: XXVI. ének
XXVI. ének
Akit ketté fűrészelnek,
Elevenen megferesztnek,
| Avagy forró olajban |
| Vagy fúrnak az agyában; |
Kinek fene eszi tagját,
Kinek köszvény rágja csontját,
| Minden ina elszakad; |
| Keze-lába elszárad: |
Noha nagy kín és szenvedés,
Mérjük hozzá, időtöltés,
| De hogyha a szerelmet |
| Főképpen az enyimet: |
Nincs több oly kín az ég alatt,
S tán ez a kín el is alat,
| Mint mit érted szenvedek, |
| Ha mégsem reménylhetek. |
