Csokonai Vitéz Mihály: A békesség
A békesség
Elmúltak a hadak, már megnémúlának
A halált menydörgő ágyúk nem ropognak,
Maga a dühösség, a hadak magzatja,
Az arany békesség templomát megnyitja,
Kötvén homlokára szagos olajágot,
Hogy annak árnyéka és védelme alatt
Hogy a szántóvető főldet mívelhessen
Hogy félelem nélkűl lévén a határok,
Hogy újra épűljön a most számkivetett
Hogy a mesterségek mind helyreálljanak,
Hogy a múzsák, kik már a vérbe őltözött
Elhallgattak vala, szólani kezdjenek,
És hogy országunkat a boldogság lakja,
| Gyászos harsogási Márs trombitájának, |
| A puskák s köszörűlt kardok nem villognak. |
| Fogva van, sok ezer vaslánc szorongatja. |
| Újúl szakadozott oltárán kárpitja, |
| Béfedé szárnyával az egész országot, |
| Az embernek kedves legyen minden falat, |
| Annak árnyékába bátran és csendessen, |
| Bátran járhassanak bennek a kalmárok, |
| Igazság trónussa, kit a had levetett, |
| A békesség alatt virágozhassanak, |
| Halálos fegyverek csattogási között |
| Már Márs és Bellona ne járjon ellenek, |
| Aranyidőt éljünk, ne légyen salakja. |
