Csokonai Vitéz Mihály: A Pindus
A Pindus
A zőld fákkal ékes Pindusnak tetején
A gyönyörűségnek ezen boldog helyén
Itt szívet újító citerát pengetnek,
Mellyel minden búkat elkergetnek.
Itt zőld laurusból koszorúkat fonnak;
Melyeket a tudós főkre vonnak.
| A múzsák örömmel játszadoznak; |
| Szomorú bánatok nem lakoznak. |
Mellyel minden búkat elkergetnek.
Itt zőld laurusból koszorúkat fonnak;
Melyeket a tudós főkre vonnak.
Vígságot újító szívek tehát jertek
A komor gondoktól megújulást nyertek
Számkivet innen minden bút Fébus lantja,
Ha tudós újjaival megpattantja,
Önként rabjává lesz a szív Euterpének,
Ha sípjában hangzik ékes ének.
| A múzsák múlató seregébe, |
| E gyönyörűségnek mezejébe. |
Ha tudós újjaival megpattantja,
Önként rabjává lesz a szív Euterpének,
Ha sípjában hangzik ékes ének.
Innen hordja a hír kiterjedt szárnyával
Az egész világra hangzó trombitával
Így leve sok Flaccus, sok Naso, sok Maro
Dicső hirével az égen járó.
Így lettek sokan az élet örökösi,
Akik közt te is vagy, Gyöngyösi.
| A bőlcs férfiakat az egekbe, |
| Fúvall dicsőséget nagy nevekre. |
Dicső hirével az égen járó.
Így lettek sokan az élet örökösi,
Akik közt te is vagy, Gyöngyösi.
