Csokonai Vitéz Mihály: A had
A had
Kiüti zászlóját a had véres atyja,
Öszvecsapja vértől párádzó fegyverét,
Pattantja Bellóna rettentő ostorát,
Rettegés, félelem futnak szekerébe,
Ezek elől nyargal az egyenetlenség,
A forgószelekkel csatáznak hajai,
Egy bágyasztó szélben a Halál kíséri,
Ijjesztő orcával tekint a másikra,
| Az irtózás szörnyű szelén lobogtatja. |
| Készíti koncolni gyilkos, vad emberét. |
| Két részről nyakalja öldöklő táborát. |
| Dühösség szikrádzik mindenik szemébe. |
| Emiatt támadott még minden ellenség. |
| Zőld tajtékot túrnak véres ajakai. |
| Éh torkát egy gazdag vacsorához méri: |
| Sárga karjain űl az aludt vérikra. |
Nagy sereggel mennek véle a halálok,
Ekkor a trombiták bús harsogására
Rettentő lármával, zörgéssel rohannak,
Amerre csak dühös ármádájok szaladt,
Az ágyúk megterhelt méhe nagyot dördűl,
| Nem egyféle, más-más fegyver vagyon nálok. |
| A vitéz pártosok űlnek oparipára; |
| Hol a vér mezején már kiszállva vannak. |
| Reng a megréműlt főld dübögések alatt. |
| S a halál egy bombin belőle kigördűl: |
Utána az apróbb halálok repűlnek,
A halálos füst a levegőt nyargalja,
Minden rendet feljár a szörnyű setétség
A kirántott kardok csillámló ligete
A halálnak sok száz cifra mészárossa
Örűl, mikor látja,hogy embertársának
Hízik az előtte fetrengő jajától,
| Melyeket a puska-golyóbisok szűlnek, |
| Felmászván, a magas felhők hasát nyalja. |
| Ijesztő ködébe a félelem s kétség. |
| A néző szemekre fényes homályt vete. |
| Áldozatjainak nyakait csapdossa. |
| Vércseppjei dühös karjára omlának, |
| S tiszteletet kíván gyilkos szablyájától. |
Meg ne ítéljetek, emberek, ha kérdem,
Melyért nagy híre lett sok gyilkos hóhérnak,
Hát már a gyilkosság, szent egek, isteni,
Az ártatlanoknak felkoncoltatása,
Olyanok-e, melyek által lehettenek
Ha valaki megöl egy embert magába,
De akik ezt sok százezrekkel cselekszik,
Azt kerékre teszik, a neve pírata,
| Ez-é a valódi virtus és az érdem, |
| Pennáján az őtet dícsérő Homérnak. |
| Dicső virtus? annyi embert öldökleni! |
| A szelíd városok s faluk feldúlása |
| Sok száz gaz emberek hérók és istenek? |
| Függesztik a Hámán szellős ablakába; |
| A nép még azoknak nevével dicsekszik. |
| Ennek örök márvány oszlopot írat a'. |
Bár hazánk is, melynek minden krónikája
Adna már ezeknél egy szebb matériát.
| Még eddig csak ilyen hentesek táblája, |
| Így írhatnék én is dicsőbb históriát. |
