Csokonai Vitéz Mihály: Nagy Sámuelhez
Nagy Sámuelhez
Múlik mord egünk homálya,
Melyek oly sűrűn reája
| A ködök már oszlanak, |
| S vastagon borúltanak. |
Túl Budán más láthatárra*
Rátekintvén ez hazára
| A setétség elmene, |
| A magyar jó Istene. |
Láthatár, horizon. Péczeli
Fénylenek setét egünkön
Melyek árva nemzetünkön
| Egynéhány oly csillagok, |
| Fényesíthetnek magok. |
Hajdan első renddel ége
Első rendű, első fényű, első nagyságú csillag. Stella primae magni-
tudinis. Astronom
tudinis. Astronom
*
Ő elalva, néki vége;
| A homály közt Péczeli: |
| Mégis a nép tiszteli. |
Mert tudós pennája feste
Melyet a százak leeste
| Néki olyan érdemet, |
| S múlta porba nem temet. |
Ő kihalt, s porára húlltak
Óh - de sírba nem borúltak
| Sok magyar keservei: |
| Véle Young és Hervey. |
Drága kincse nemzetemnek,
Óh! hol Ilyenek teremnek,
| S jobb idők zsengéje is! |
| Gazdag a szegényje is! - |
Jer, Barátom! Péczeliddel,*
Űlj üres helyére; hidd el,
| Gazdagítni népedet, |
| Néped áldand tégedet. |
Az én barátom Péczelinek barátja volt
Jer, Barátom! harmadiknak
Higyj nekem, magyarjainknak
| Hozd elő bőlcs Sandered: |
| Véle kedvét megnyered. |
Herveyt, Youngot becsűlni
Sander ővelek fog űlni,
| Megtanúlta nemzetem: |
| Ezt előre hírdetem. |
Ő az olvasóra édes
Még magát is, a negédes*
| Mézeit csepegteti, |
| Észt magához kötheti. - - |
Superbe delicatum
Ó! hazám, hazám, szeressed,
Nagy nevek gyémántra messed;
| Kik szeretnek tégedet. |
| Ők derítik fényedet! |
Én ugyan becsűlöm őket
Míg az ég víg s ép időket
| És örökre tisztelem: |
| Éltet a főldön velem. |
