Csokonai Vitéz Mihály: Az elragadtatott érzékenységek
Az elragadtatott érzékenységek
Laura! kellemességidnek
És mosolygó szépségidnek
Érzésimet megszédíté,
Megbájolá, részegíté,
És mosolygó szépségidnek
| Fűszerszámos balzsama |
Megbájolá, részegíté,
| S egy perre borsolta ma. |
Köztök nagy perlés lázzadott,
Melyet az abból támadott
Hogy melyik az, ki tégedet
Megérezvén, felébredett
Melyet az abból támadott
| Szent dicsőség okoza, |
Megérezvén, felébredett
| S nékik ennyi jót hoza. |
Mindenik nagy hevességgel
Perlett, hogy e dicsőséggel
Ilyformán szóltak egymásnak,
Míg e heves civódásnak
Perlett, hogy e dicsőséggel
| Bírjon a többek felett. |
Míg e heves civódásnak
| Lelkem által vége lett. |
Szaglás
Tudjátok-é, hogy magatok
Más felé andalogtatok,
Mikor a táncnak őltözött
Szépség leányai között
Más felé andalogtatok,
| Más tárgyon szúnyókálva: |
Szépség leányai között
| Laura eljött sétálva. |
Mikor egy - - us mellett
Egy kis szellő rámlehellett,
Melyet mihelyt megérzettem:
- - - - lettem
Egy kis szellő rámlehellett,
| Ambróziás illattal. |
- - - - lettem
| Édes csiklándozattal. |
Látás
Elsőben is mély álomból,
Tévelygő andalgásomból
Látták éles nyilaimat,
Villámló pillantásimat
Tévelygő andalgásomból
| Nemde én pattanék ki? |
Villámló pillantásimat
| E kis berek vidéki. |
Míg tüzes szemem sokára
Ráakadt a szép Laurára,
Ah, mikor a több szem között
Látásunk öszveütközött
Ráakadt a szép Laurára,
| S féloldalt reácsapott. |
Látásunk öszveütközött
| S egymástól lángot kapott! |
Ah, mikor új pillantása
S elevenebb kacsíntása
Bezzeg, eloszlott álmatok;
Bezzeg mind felpattantatok,
S elevenebb kacsíntása
| Kétszer az enyímre lőtt! |
Bezzeg mind felpattantatok,
| Nem túnyán, mint azelőtt. |
Zefir játszván szép hajain,
Elefánttetem vállain,
Rózsát mosolygó ajaka,
Hószín mellye, márvány nyaka,
Elefánttetem vállain,
| Mely szép színeket adtak! |
Hószín mellye, márvány nyaka,
| Ah, miként elragadtak! |
Hallás
Hát mikor mély sóhajtása
S bágyadt hangon tett szólása
Édes ájúlás lepett el,
Mely egy mennyei élettel
S bágyadt hangon tett szólása
| Ébredt fülembe hatott? |
Mely egy mennyei élettel
| Kecsegtetett, biztatott. |
Mikor mellé ereszkedtünk,
S végre, - hogy sok kérést tettünk, -
Ah, e szóra vérünk égett,
És minden elevenséget
S végre, - hogy sok kérést tettünk, -
| Ezt mondotta: szeretek, |
És minden elevenséget
| Ti is levetkeztetek. |
Mikor mézes beszédére
Örök hűséget ígére,
Szeretlek! téged kedvellek,
Csak néked élek s lehellek;
Örök hűséget ígére,
| S Ily bíztató hangon szólt: |
Csak néked élek s lehellek;
| Míg be nem fed a sírbólt! |
Akkor, - óh, mert e szavának
Oly édességi valának,
Egy legédesebb mennyei
Öröm gyönyörködései
Oly édességi valának,
| Hogy élet ömlött belénk! - |
Öröm gyönyörködései
| Repestek vígan felénk. |
Mikor kedvesének mondott,
Elvett minden bút és gondot
S hízelkedő beszédének
Mézén lecsorgó szívének
Elvett minden bút és gondot
| Ez az édes nevezet, |
Mézén lecsorgó szívének
| Mindnyájunk temjénezett. |
Tapintás
Közte e temjénezésnek
S e mennyei ihletésnek
És jótételét hálálván,
Ez imádni méltó bálván
S e mennyei ihletésnek
| Kezeim felemelém; |
Ez imádni méltó bálván
| Szent testét megölelém. - |
Óh, halhatatlan istenek!
Mit érzettem? - ah, milyenek
Melyek hogy reám hajóltak,
Nálok gyengébbek nem vóltak
Mit érzettem? - ah, milyenek
| Vóltak gyenge tagjai! |
Nálok gyengébbek nem vóltak
| A rózsa harmatjai. |
Mellyét Érósznak melege
Olvasztván, gyengén pihege
Kezemet tévén szívére,
Sűrűn vert, és minden vére
Olvasztván, gyengén pihege
| Két kerek dombja alatt. |
Sűrűn vert, és minden vére
| Hozzám örömmel szaladt. |
Mint a hó a nap tüzétől:
Úgy az ő hév szerelmétől
Életünk belé kőltözött,
S ölelő karjai között
Úgy az ő hév szerelmétől
| Mind elolvadva valánk; |
S ölelő karjai között
| E világnak meghalánk! |
Ízlés
Mit ér a szép gyümőlcs maga,
Bár síma, s jó színe, szaga,
Ti csak Laura szépségére
Bámúltatok, méz ízére
Bár síma, s jó színe, szaga,
| Ha nincs íze, mely tessen? |
Bámúltatok, méz ízére
| Nem ügyelvén szemessen. |
Nincs a nektár olyan édes,
Melyet kitőlt Ganimédes
Óh, nem bír az annyi jókkal,
Ha csak ezt egy ilyen csókkal
Melyet kitőlt Ganimédes
| Jupiter csészéjébe; |
Ha csak ezt egy ilyen csókkal
| Nem egyvelíti Hébe. |
Ilyen ízzel nem kínálja
Gazdag lakosit Pankhája
Még Ily étele s itala
Egy nagy királynak sem vala.
Gazdag lakosit Pankhája
| S más termékeny tartomány: |
Egy nagy királynak sem vala.
| Óh, mennyei adomány! |
Óh, méznél édesb ajakok!
Mely ambróziát folytatok
Mely mézes csókok valának,
Melyeket kőlcsön szopának
Mely ambróziát folytatok
| Rózsaszín kelyhetekből! |
Melyeket kőlcsön szopának
| Hév ajakim ezekből! |
Csömört ád az édes, ha sok:
De ezek nem únalmasok,
Óh, Laura! szám appetitját
Ne csald meg; ne tarts diétát;
De ezek nem únalmasok,
| Ez nem olyan édesség. |
Ne csald meg; ne tarts diétát;
| Óh, nincs ebbe sok s elég! |
Lelkem
Mit cívódtok? óh, szűnjetek,
Híveim! mit versengetek? -
Lebegjetek gyönyörűség
Szárnyain s az örök hűség
Híveim! mit versengetek? -
| Csak Laurát imádjátok. |
Szárnyain s az örök hűség
| Pontjára mozgassátok. |
