Csokonai Vitéz Mihály: A főldindúlás
Azonnal minden szív írtózva rettege. |
Rettentő zúgással egyberoskadának. - |
A Tartarus gyémánt boltjáig hasadoz; |
Mint mikor fellobban az Etna barlangja. |
Kívűl ekhóztatja a romlást lármával. |
Rajtok feneketlen tengerek erednek. |
Megnyílván, árvízként omlanak langjai; |
Lettek a pusztító lángoknak örvényi. |
Bomlik, törik, szakad minden ezerfelé. |
Az égből a pompás tornyok lehullanak. |
Kevélyen kóvályog véres szekerében: |
Kacagva repűl le a vérbe fekvőre. |
Magát a csillagok közzé felemeli, |
S a benne kínlódók jajjával egyesűl. |
Amelyet még semmi toll le nem írhata! - |
Ha ilyen iszonyú ichnografiája? |
Népeket láncolsz meg hatalmas békóddal; |
Egy plánummal zavart hánysz sok tartományra; |
E főldindúlásnak, ha lehet, intsetek. |
Vessétek tömlöcbe e főldi kénkövet; |
Hogy ez engedetlen lángok elvesszenek; |
Tán a politika még többet használhat. |
Imádjuk az erőt és az észt bennetek. |
Ennyi embertársunk keserves romlását |
Vagy, míg ki nem ütne, jól elejét vészi. |
Csak egy főldrengésből köztünk ennyi a kár, |
Ti légyetek segéd egy káros országban. |
Legalább az árva s özvegy ne koldúljon; |
Hogy ép testtel tudjon szolgálni titeket. |