Csokonai Vitéz Mihály: A vízital
A vízital
vagyis
Vinum acuit ingenium
Paradoxum
Vinum acuit ingenium
Paradoxum
Ti hegyközi nimfák, a hordók driási!
Kik azokkal éltek s meghaltok azokkal
Hív őrzőangyali annak a nektárnak,
Ti, akik a gyermek Bakhust bölcsőjéből,
Apolgató ölbe lihegve fogjátok,
Imhol pohártokat örökre letészem,
Ma mondom ki végső búcsúm rövid szóval:
| Akik alatt vagynak azoknak folyási, |
| A nemesebb termést őrző tőlgy-szálokkal, |
| Melyet sok elszáradt torkok szomjan várnak, |
| Mihelyt kiszűletik a gerézd méhéből, |
| Bár felfort bílissel mormol is reátok: |
| Mert az éles elmét oly drágán nem vészem; |
| Félre minden máslással, mind pedig vinkóval! |
Zengjetek utánam, víg hegyek! zengjetek,
Könnyezzen a góhér s bandérista bakar,
Elment a pincékből, ki ott helytartó volt,
Víg vőlgyek! ha innen mind így szélednek el,
Elpusztúl Kágyának, Kójnak egész hegye,
Zengjetek, óh Bakhus vőlgyei! zengjetek,
Lésznek ezután is, lésznek tán valakik,
Kiket a borral telt magyar Hélikonnak
Kikkel a Noétól béplántált Hegyközön
Én pedig nem mégyek többé a pincébe,
Maradhat a megforrt gohér s a bakar is,
Illatozzon másnak az édes muskotály:
Én futok előle, bár elébe húznak
Enniussá ha csak bor által lehetni,
Ha a poétának csak borba feredve
Ha mind bortól lucskos főtől származtatok,
Ha már a borostyánt, mint a szó mutatja,
Bor által nem vágyok boros borostyánra,
Jaj lesz! ha a tele szívott lopótökök
Illetlen gondolat, s szégyen a múzsáktól
Hát borrá változtak már a Hippokrénék?
Hát szűz óldaloknak kies márványára
Hát szőlővel rakták bé a Pindus hegyét,
Hát azért vájták ki ezt is pincelyuknak,
Sok nemesebb lelkek megbotránkozása
Ha Apolló helyett Bakhust tették főnek
Én a borostyános koszorút megvetem,
Megyek a nimfákhoz, ezek sem szomorúk,
Itt a najádok közt lesz múlató helyem,
Ha Orfeus lenni nem tudok, (s nem is kell,
Lehetek a vizek kedvelt Árionja,
Kellemetes vizek örökös forrási,
Kiket a gráciák a jó természetnek
Csörögve kerengő kristály folyamatok,
S te, amott az éles kőszálnak sivatag
Folyástokat tisztán csergedeztessétek:
Mondjátok meg: nimfa nem fördött-é benne?
Semmi! külömben én is magam a madám
Hanem még ma, míg a késő hajnal kijő:
| Mámoros ekhótok dünnyögjön bennetek! |
| Melyet most az agyag fűlt szobája takar. |
| Ki az édes bortól sok nyelveken danolt. |
| Rólatok majd senki verset nem énekel; |
| Kietlenbe húhol az egész vármegye. |
| Mámoros ekhótok dünnyögjön bennetek! |
| Kikben szánakozó lélek s torok lakik, |
| Hegye felé édes vágyódások vonnak; |
| Bárkát vagyis borkát rakat a borözön: |
| Bár habzó nektárral kínáljon is Hébe. |
| Melyet a konty alá tőlt sok száz Basszar is. |
| Mit ér? ha annak is a vége ispotály. |
| Szíjján a bakhusi tigrisnek, hiúznak. |
| Úgy én a borostyánt, én meg fogom vetni. |
| Lehet a szűz múzsák forrásához kedve; |
| Ti örök hírt szerzett nemes gondolatok! |
| Minden dicső lélek borosan aratja: |
| Nem veszem hordóból az észt szivárványra. |
| Kortyaival lesznek Voltérfők sok tökök. |
| Nemes lelket venni a butelliáktól. |
| S körűlte dőzsölve lantolnak a Nénék? |
| Kulacsokat fűztek ők is utóljára? |
| Hogy mindenik borral szívja tele begyét? |
| Hogy így daktilusra majd könnyebben buknak? |
| Ez helyek képtelen travesztiálása. |
| A múzsák azok közt, kik hozzájok jőnek: |
| Mert e társaságot éppen nem szeretem. |
| Itt lésznek fejemen sásból font koszorúk. |
| Megnyugtat a káka s vízi petrezselyem. |
| Hogy Bakhus papjai ne tépjenek széjjel) |
| Magát a delfinek közzé múzsám vonja. |
| Melyeknek a mennyből áradnak folyási! |
| Zsámolyszéke alól tisztán csepegtetnek! |
| Melyek a leghígabb égből fakadtatok! |
| Ormáról zuhogva leszakadó patak! |
| Epedt vágyódással lihegek felétek. |
| Mert úgy tán nagyon is fűszerszámos lenne. |
| Tétishez örökös követőűl adám. |
| Nálad hálok, Bakhus! - de holnap adiő! |
