Csokonai Vitéz Mihály: Melitesz Rozáliához
Már a mezők zőldellenek, |
Csak meg ne érkezne |
A Tavasz bár. |
Végbúcsút hogy végyek! |
Elmégyek örökre, |
Angyalom, már. |
A tavasztól zőldellenek, |
De e hív beteg szív |
Mord telet vár. |
Csókokkal tisztellek, |
Nem lellek fel többé, |
Angyalom már. |
De el nem tűnnek, |
Ah nem, bennem |
A régi jók. |
Védje, mint pecsét, |
Hívem, szívem! |
E végső csók. |