Csokonai Vitéz Mihály: Főldi Rózsa
Főldi Rózsa
Nyílj ki, nyájasan mosolygó
Nyílj ki: a hajnalba bolygó
| Rózsabimbó, nyílj ki már, |
| Gyenge szellők csókja vár. |
Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
Szűz nyakadba Flóra gyenge
| Hébe nektárt hint terád, |
| Bársonyos palástot ád. |
Óh, miként fog díszesedni
Óh, hogy óhajtják leszedni
| Véled e parányi kert! |
| Rólad ezt a drága szert! |
Hadd szakasszalak le, édes
Hej, ha meglát, hány negédes,
| Rózsaszál, szép vagy te már. |
| Hány mosolygó lyányka vár! |
Nem, nem! egy leány se nyissa
Főldi doktor szép Julissa
| Büszke fűzőjét terád, |
| Néked újabb kertet ád. |
Ott kevélykedj bíboroddal
Ott kevélykedj illatoddal
| Ékesebb bíborja közt! |
| Kedvesebb illatja közt! |
Akkor a szép rózsafának
S benne nőtt kis Rózsijának
| Bimbaját árnyékba vedd |
| Képit új rózsákba szedd. |
Gráciák úgy szállanak le
S kedvezőn mosolyganak le
| Zőld levélkéidre ma |
| Onnan a kis Rózsira. |
Így piros orcád egészen
S Rózsi élő rózsa lészen,
| Gyenge orcájára nő, |
| Majd ha a világra jő. |
Rózsa lészen ő magába,
Minthogy íly szép kert sorába
| Drága Rózsa, drága kincs, |
| Semmi hitvány dudva nincs. |
Drága Rózsaszálba lelte
Főldi nedvesség nevelte,
| Életét e Rózsaszál. |
| Mindenik jó karba áll. |
Rózsa színű Júliánna,
Vedd örömmel s várd utána
| Itt van egy szép rózsa hát, |
| A parányi Rózsikát. |
E virágot szép öledbe
Híved is jussék eszedbe,
| Vedd be, és míg abba lész, |
| Hogy köszöntésedre kész. |
Én, hacsak csalatkozással
Rózsival s vígasztalással
| Fébus el nem áltat ám, |
| Bátorítlak, szép madám! |
És ha majd jövendölésem
Vígadásom s tisztelésem
| Bételik szüret felé, |
| Bőv jutalmat nyerhet-é? |
Ah, elég jutalma lészen
Az, ha látom majd egészen,
| Tisztelő szívemnek az, |
| Hogy proféciám igaz. |
És ha egyrészt tiszta szívem
Melybe két valódi hívem
| Abb' az inneplésbe vész, |
| Kőlcsönös vígságba lész, |
Majd talám nagy korra érvén
S rózsa színével megérvén
| A parányi Rózsi is, |
| Gyenge elmécskéje is, |
Majd ha a negyvent megélem,
S majd ha kedves anyja vélem
| Mint öreg poéta már, |
| Akkor a negyvenbe jár, |
Elbeszélvén Rózsijának
Rózsi a proféciának
| Hajdani proféciám: |
| Vígadozni fog talám. |
S rózsa színekkel virúlván,
S csókokat rak rám, pirúlván,
| Gyenge szája lánggal ég, |
| Két fagyos kezemre még. |
