Csokonai Vitéz Mihály: A fekete pecsét
A fekete pecsét
Gyász pecsétje kedvesemnek!
Mit jelentesz bús fejemnek?
| Fejtsd ki végre, mit hozál? |
| Élet-é ez, vagy halál? |
| Óh egek, |
| Rettegek! |
Rettegek - tán rózsaszálát
Tán keservét - tán halálát
| Gyötri nagy szívbéli kín - |
| Jegyzi e halotti szín - |
| Tán ma már |
| Sírba vár. |
Sírba vár! vagy mást szeretvén,
S engem így halálra vetvén,
| Szíviből engem kivét, |
| Azt jelenti e pecsét. |
| Helyes ok, |
| Meghalok. |
Meg - de míg a sírba szállok,
Tán csak egy szót is találok,
| Nyílj meg, óh gyászos levél! |
| Melyre szívem még megél. |
| Tán halált |
| Nem kiált... |
Nem kiált! Ah, megkövetlek,
Már ez egy szó is: szeretlek!
| Szép levél. Csal a pecsét. |
| Visszaadja a becsét. |
| Már ez, óh, |
| Égi szó! |
Drága szó ez, szép levelke!
Mert tevéled Lilla lelke
| Már ezért csókollak ám: |
| Új napot deríte rám, |
| Szép levél! |
| Szívem él. |
[Szívem él! örökre mondok
Jer, Juliskám, félre gondok,
| Bánatimnak adiőt, |
| Kedvel engem, én is őt. |
| Már enyim |
| Szép Julim!] |
