Csokonai Vitéz Mihály: Búcsúvétel
Búcsúvétel
Vitéz
Mégyek már. Engedd meg, kedves kincsem,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
Hogy midőn boldoggá kezdtem lenni,
Hogy megváló csókom szádra hintsem.
| Jaj be fájlalom, |
| Kedves angyalom! |
| El kell menni. |
Lilla
Akkor indúlsz hát el, csalfa lélek!
Amidőn már én csak néked élek?
Ah, nem érdemel meg egy íly hívet
Amidőn már én csak néked élek?
| Bírod szívemet |
| S itt hagysz engemet: |
| A te szíved. |
Vitéz
Szívemet ne vádold, jól esmérted,
Most is hév tüzekkel ég ez érted. -
Ámde semmi tőled el nem választ,
Most is hév tüzekkel ég ez érted. -
| A sors kísztet el |
| Vas törvényivel: |
| Adj jobb választ. |
Lilla
Minden válasz erre megy ki nálom,
Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom.
Kőlcsönös részt vévén víg napomban
Hogy, ha elmégy, nyugtom nem találom.
| Hát, ha hívem vagy, |
| Mellettem maradj, |
| S bánatomban. |
Vitéz
Err' az útra is csak érted mégyek,
Hogy mind a kettőnknek hasznot tégyek;
Hát szemed ne légyen olyan nedves
Hogy mind a kettőnknek hasznot tégyek;
| Mert egy nyomban jár |
| A mi sorsunk már. |
| Érte, kedves! |
Lilla
Megnyugszom; mert tiszta szíved látom,
Hordjon a szerencse, hű barátom!
Hogy szerelmem néked felfogadtam,
Hordjon a szerencse, hű barátom!
| És e csók maga |
| Légyen záloga, |
| Általadtam. |
Vitéz
Kérlek, míg öledbe visszatérek...
Lilla
Értem - Én is tőled mást nem kérek.
Vitéz
Angyalom, szeress!
Lilla
Kincsem, meg ne vess!
Együtt
Mert lelkem csupán tetőled éled.
| Isten véled! |
